„Bush budapesti látogatása jóvátétel volt”

A budapesti felkelés 50. évfordulója George Bush számára annak mementója, hogy az Egyesült Államok nem először ösztönzött szabadságszerető embereket egy diktatúra elleni felkelésre, hogy később magukra hagyja őket – cikkezik a Die Welt. Joschka Fischer politikai visszavonulásáról ír a Süddeutsche Zeitung.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák lap Bush látogatás: Budapest Béccsel verseng című tudósításában foglalkozik az amerikai elnök közép-európai látogatásának lényegével a külsőségekkel. A lap kiemelte, Göncz mennyire örült, hogy Bush „nagy beszédét” Budapesten mondta el.

Bécsben wachaui barackos sütemény, Budapesten Gundel-palacsinta tartozott az elnöki menühöz. Az amerikai elnöki pár az osztrák-magyar süteményevést követően otthon kényszerül a felesleges kilók ledolgozására? Aligha, hiszen az amerikai elnök, mint arról a nyilvánosság utólag értesülhetett, már bécsi szállásán is egy fitnessgépet használt- kezdi az osztrák lap a látogatás lényegi problémáinak bemutatását.

Az amerikai elnök délutáni programjában beszédet mondott a Gellérthegyen. Göncz Kinga jelentősnek nevezte, hogy Bush „nagy beszéde” színhelyéül nem Bécset, hanem Budapestet választotta. Az elnök már előre a „történelmi” jelzővel ellátott beszédében azokra a nehézségekre emlékeztetett, melyeket Budapestnek a demokrácia felé vezető úton le kellett győznie, s ennek során türelemre intett az iraki demokratizálódással kapcsolatban.

Magyarországon is figyelmeztette kollegája Busht az emberi jogok betartására. A terrorizmus elleni háború csak akkor lehet eredményes, „ha minden lépésénél tiszteletben tartják a nemzetközi jogot és az emberi jogokat” – fogalmazott Sólyom László.

Gyurcsány Ferenc békülékenyebb hangokat ütött meg. Az európaiaknak „fel kell adniuk azt a téves elképzelésüket, hogy Európa az erkölcs megtestesítője, míg az Egyesült Államok a hatékonyságé.” Az óceán mindkét oldalán az erkölcsnek és a hatékonyságnak kéz a kézben kell járnia- fejezte be történetfilozófiai érvelését Gyurcsány Ferenc.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Torsten Krauel Szövetségesek és választók című kommentárjában elmélkedik Bush budapesti kitérőjének vélhető okairól.

George W. Bush rövid, az Egyesült Államok-EU csúcsot követő magyarországi kitérője a kongresszusi választási évben egy jól átgondolt gesztus volt. Bizonyosan a Fehér Ház szeme előtt Tom Lantos lebegett, azé a demokrata képviselőé, aki évtizedek óta a Szilikon-völgy egy részét kézben tartja, aki Magyarországról származik, és az egyetlen holokauszt-túlélő az amerikai parlamentben. Lantos meghatározó szerepet játszik a demokrata ellenzék politikájának alakításában, abban, hogy az vajon helyből ellenezze Bush politikáját, vagy mérlegelve szemlélje azt. Már pedig ő a mérlegelés mellett szót emelők táborába tartozik.

Bush kitérője egyfajta, aktuális okból végrehajtott jóvátétel volt. A budapesti felkelés 50. évfordulója Bush számára annak mementója, hogy az Egyesült Államok nem először ösztönzött szabadságszerető embereket egy diktatúra elleni felkelésre, hogy később magukra hagyja őket. Mint tette azt Bush apja 1991-ben, amikor Szaddám Huszein az amerikaiak szeme láttára mészárolta le a síitákat, akiket korábban Washington biztatott a felkelésre. A sikertelen felkelés eltávolította a fiút az apjától. A fiú most a Duna partján azt a hozzájárulást dicsőítette, amivel az 1956-ban olyannyira csalódott magyarok 1989 óta Európáért, majd 2003-t követően – inkább csendben – Irakért tettek. Bush beszéde úgy hangzott, mintha al-Szisztani, a nagy ajatollah járt volna a fejében, aki Irak felszabadítása óta csendesítő szerepet játszik, s egyáltalán nem követi vakon Teheránt.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali müncheni napilapban Robert Roßmann Joschka csendben elbúcsúzik című cikkében tudatja, jövő kedden távozik a Bundestagból a volt német külügyminiszter. A szerző megjegyzi, ennél színtelenebbül nem érhetne véget egy színes, eseményekkel teli politikusi élet.

Joschka Fischer, a zöldek atyamestere kedden végleg búcsúzni kíván kollégáitól, méghozzá a frakció egyszerű felkeresésével. Az utolsó, keddi frakcióülést követően, ha szeptemberben ismét találkoznak a képviselők, akkor Fischer már a Princeton egyetem vendégtanára lesz, s helyén a Omid Nouripour ül a Bundestagban. Fischer távozásával véget vet 9 hónapos metamorfózisának, melynek során a mindenütt jelen lévő külügyminiszterből egy a nyilvánosságot kerülő magánember lett.

Már két nappal a Bundestag-választásokat követően bejelentette, visszavonul a politika első vonalából. Amikor még Gerhard Schröder nem volt hajlandó tudomást venni a választási eredményről, Fischer már vidáman közölte, húsz évvel hesseni környezetvédelmi miniszterré történt felesketése után, most „a hatalmat ismét szabadságra kívánja“ cserélni, majd egy egyszerű „és most hazamegyek, sziasztokkal” távozott. Mindenki meglepetésére ehhez tartotta is magát. Volt még egy búcsúinterjú, melyben úgy fogalmazott: „én voltam az utolsó, élőben játszó rock-’n’-roller a német politikában, most már minden pártban a playback-generáció következik“.

A zöldek októberi pártkongresszusát Fischer, először a párt történetében, elsunnyogta. Ahelyett, hogy Oldenburgban búcsúzott volna, inkább berlini lakásának virágait locsolta. Majd januárban Fischer az utolsó párttisztségéről, a párttanácsban betöltött posztjáról is lemondott. A személyes indoklás helyett itt is néhány sorban közölte, hogy pártjának munkáját már nem kívánja aktívan és vezető pozícióban segíteni. De egyszerű zöldként továbbra is „szoros kapcsolatban” marad a párttal.

Azóta csak egy kérdésben jelentkezett szólásra: Fischer szerette volna elérni, hogy frakciója ne támogassa egy, a külügyminisztersége idejére eső, a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) ténykedésével kapcsolatos vizsgálóbizottság létrehozását. Legkésőbb ezt követően néhányan azt kívánták a frakcióból, hogy Fischer mondjon le mandátumáról.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív frankfurti napilapban Mechthild Küpper A frakció erejű Stasi? című cikkében foglalkozik az egyik német történész kiadatlan publikációjának esetleges következményeivel. Helmut Müller-Enbergs kutatásai szerint Willy Brandt kancellársága idején, 1969 és 1972 között a 496 Bundestag képviselőből 43-an álltak kapcsolatban a keletnémet hírszerzéssel, a Stasival.

„A cég“ frakciójához 30 SPD, 10 CDU és három FDP képviselő tartozott. Azonban maga a jelentés, mely a legfrissebb tudományos eredményeket összegezné a Stasi nyugati munkájának e fontos szeletéről, 2004 óta a cég aktáit kezelő hivatal vezetésének asztalán fekszik „publikációra nem alkalmas” megjegyzéssel.

A tanulmánykötetet elkészítő a kutatócsoportot feloszlatták, vezetője Müller-Enbergs az „Állambiztonsági Minisztérium Kézikönyvén“ dolgozik, melynek elkészültét már évek óta ígérik.

A túlzottan óvatosnak tartott hivatalvezető, Marianne Birthler legfőbb érve, hogy „félrevezető lenne“, ha az IMA (nem hivatásos munkatárs feldolgozási aktával) státusból feltétlenül arra következtetni, hogy az illető ügynök lett volna. Hiszen, így az ellenérvek, az NDK felderítés azokról is IM (nem hivatásos munkatársi) aktát vezetett, akit tudtán kívül használt fel, márpedig – így az óvatosak érvelése – a publikációt személyiségi jogi perek tucatjai követnék.