N. Kósa Judit: Legfőbb ideje volt. A felsőoktatási tandíj bevezetése persze nem általános gyógyír. Pusztán attól, hogy a diákoknak fizetniük kell, még nem kerül ki több kiművelt emberfő az egyetemekről és főiskolákról; legfeljebb több pénz folyik be az intézmények költségvetésébe. De legalább lépésről lépésre sikerül végre lebontani azt a végtelenül igazságtalan rendszert, amely ma a magyar felsőoktatást uralja.
Ezt korántsem valamilyen végiggondolt kormányzati stratégia alakította ki az elmúlt tizenöt évben, hanem kizárólag a politikai érdek. A főszerepet a költségvetés sanyarú állapota és a választási populizmus játszotta. Fejkvóta, létszámbővítés, költségtérítéses képzés – így jutottunk el oda, hogy ma, amikor egy generációból minden második (!) fiatal bekerül a felsőoktatásba, a többségük gyakorlatilag piaci árat fizet a tanulásért. A Fidesz 1998-as, hősi gesztusa, amellyel eltörölte a Bokros-féle tandíjat, így csak fokozta az igazságtalanságot: ajándékot adott azoknak, akik addig is kivételezett helyzetben voltak.
(Népszabadság, 2006. június 28.)
kényszersorozás
Úgy gyűjtik be az embereket, mintha bűnözők lennének
