Fico újabban szociáldemokrata

A kétes eredetű vagyon még minden további nélkül belefér a szociáldemokrácia fogalmába, de a szélsőjobboldallal kötött koalíció már nem – írja a Der Standard, amely a szlovák és a magyar szociáldemokratákat hasonlítja össze. A budapesti belügyminisztérium felosztása miatt késik hat magyar-osztrák határállomás megnyitása – tudósít az ORF.

Der Standard (derstandard.at)

A baloldali liberális osztrák napilapban Paul Lendvai Címkehamisítás című cikkében hasonlítja össze a pozsonyi és a budapesti „szociáldemokratákat”. A szerző szerint a kétes eredetű vagyon még minden további nélkül belefér a szociáldemokrácia fogalmába, de a szélsőjobboldallal kötött koalíció már nem.

Szlovákia a korábban a „buták nómenklatúrájára”, valamint a demokrácia és piacgazdaság idején a tehetségesek meglepő esélyeire adott példát. Most ugyanez az ország a nem kevéssé veszélyes címkehamisítást mintázza. A kijelölt szlovák miniszterelnök, Robert Fico újabban szociáldemokratának nevezi magát. A nem sokkal ezelőtt még jobboldali populista Fico-csoport most a szocialista internacionálé része.

Ha az állítólagos szociáldemokraták koalíciós partnereit szemügyre veszik, akkor válik nyilvánvalóvá a hamisítás. Melyik német, osztrák, vagy francia szociáldemokrata lenne hajlandó olyan kétes elemekkel, mint a szélsőjobboldali Ján Slotával és a korábbi kormányzati ideje alatt már egész Európában diszkreditálódott Vladimir Meciarral közösködni? – teszi fel álnaív kérdését Lendvai.

Már e partnerek első nyilatkozatai megmutatják, milyen veszélyes útra lépett a legutóbbi választások fiatal populista győztese. Nem csoda tehát, ha eme kísérlet nemzetközi visszhangja megsemmisítő. De itt már nemcsak Szlovákiáról, hanem a szociáldemokrácia nemzetközi megítéléséről van szó. A kommunisták évtizedekig visszaéltek a szocializmus fogalmával, és megpróbálták minden lehető eszközzel a nyugati szociáldemokrata pártokat aláásni vagy megosztani. Az elhunyt, háborús bűnös Milosevics páttársai Szerbiában is „szocialistáknak” nevezik magukat.

Magyarországon Orbán Viktor kísérletezett azzal, hogy az egykori moszkvai nagykövet és KB-titkár Szűrös Mátyás által alapított, ködös „új” szociáldemokrata párttal nyerjen meg baloldali választókat. A kísérlet kudarcot vallott, de máig sokan kérdezik, hogy mi köze van egy olyan sokszoros milliomosnak, mint Gyurcsány Ferencnek – aki várhatóan nemsokára átveszi az MSZP vezetését – a szocializmus eszméjéhez? Megtörtént, hogy Harold Wilson munkáspárti kormányában is bársonyszéket kapott egy milliomos (Harold Lever), aki kulcsszerepet játszott a brit pénzügyi politikában. A valóságban nem az a fontos, hogy valaki mennyi pénzt örökölt vagy korábban keresett, hanem politikai aktivitásának őszintesége.

Ha valaki visszaél azzal a hatalommal, amit a választók bizalmából megkapott, akkor még a baloldali választók is elbizonytalanodnak, sőt a jobboldali populisták túszaivá válnak. Ezt történt 1999-ben Ausztriában és a legutóbbi két lengyelországi választáskor is. Röviden szólva a választókra már nem lehet számítani.

ORF (burgenland.orf.at)

Az osztrák közszolgálati televízió várvidéki regionális stúdiója Késik a határnyitás című tudósításában ad hangot számos önkormányzat felháborodásának. Késik hat, gyalogosok, kerékpárosok és lovasok számára igénybe vehető határállomás megnyitása a magyar-osztrák határon. A késlekedés oka a budapesti belügyminisztérium két minisztériumra történő felosztása. A határállomásokat egy április 6-i nyilatkozat értelmében még a nyári szezon előtt, legkésőbb június 1-jével tervezték megnyitni.

Az önkormányzatok csodálkozással vegyes felháborodással reagálnak a késlekedésre. Hivatalos magyarázat nincs, csak a várható augusztusi határnyitásról hallani. Az önkormányzatok közül néhányban úgy tudják, a magyarországi választások miatt egyelőre várni kell. Ezt a késlekedési okot erősítette meg a tartomány biztonsági megbízottja, Ernst Böcskör is, aki legfontosabb indokként a budapesti belügyminisztérium feldarabolását nevezte meg.

„Budapesten az a probléma merült fel, hogy a magyar belügyminisztériumot, mint szerződő partnert a közelmúltban megszüntették és két másik minisztériummal pótolták, ami annyit jelent, hogy a határállomások felállításáról szóló megállapodás augusztus végén, szeptember elején léphet életbe”- fogalmazott Böcskör. A pontos hatásköröket tisztázni kell, ami időt igényel.
A tervezett szentmargiti, somfalvi, sopronnyéki, borosgödri, németlövői, és nagyfalvi ideiglenes átkelők határőreinek vezényléséről sem született még döntés. A budapesti kormány ama javaslatát, miszerint a magyar határőröket is Ausztria fizesse, Bécs visszautasította.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilap Radikális lefaragások előtt az evangélikus egyház című cikkében ismerteti a szerdán a hangzatos titulus alatt „A szabadság egyháza: az evangélikus egyház perspektívái a XXI. században” publikált EKD elemzést.

A német evangélikus egyháznek (EKD) az elkövetkező esztendőkben jelentős számú munkahelyet kell leépítenie – ma a kórházakat, szociális otthonokat, stb. fenntartó EKD az egyik legnagyobb németországi munkaadó –, valamint struktúráit újragondolnia. Előrejelzések szerint a német protestánsok száma a mai 26 millióról 2030-ra 17 millióra fog csökkeni, ami várhatóan az egyházi adóbevételek 2 milliárd euróra történő feleződését fogja jelenteni. Ez, amennyiben nem változtatnak pl. az egyház föderális struktúráin – a 23 tartományi egyház 20 400 teológussal, templomok épületek fenntartása évente 1,5 milliárd euróba kerül –, akkor már rövid távon is a fizetésképtelenség fenyeget.

Ez együtt az áremelkedésekkel és a növekvő ellátási költségekkel az EKD tanácselnöke Wolfgang Huber püspök szerint néhány éven belül egy „rendkívül robbanásveszélyes helyzetet” teremthet, ami elvezethet a „gyakorlati cselekvésképtelenséghez“. Mivel minden „csak így tovább“ az EKD tanácsa szerint pénzügyi csődbe torkollna, ezért a tanulmány szerint addig kell valamit tenni, „amíg még cselekedhetünk”.

A tanulmány riasztó számokat közöl az EKD központi tevékenységi köreiben: pl. a keresztelések száma 1991 és 2003 között több mint negyedével csökkent. Az egyházi esküvők száma majdnem felére esett, temetések esetében a csökkenés 17 százalékos volt. Az evangélikus egyház tagjainak alig 4 százaléka látogatja rendszeresen az istentiszteleteket. Az EKD szeretné ez utóbbi számot minimum tíz százalékra emelni. A tanács perspektíva papírját a tartományi egyházakban, valamint egy 2007 januárjában Wittenbergába tervezett „jövőkongresszuson” fogják megvitatni.