Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív német napilap vasárnapi kiadása A zöldek a közlekedés lámpa koalícióról vitáznak című cikkében osztja meg olvasóival Joschka Fischer legújabb bölcsességét. A volt külügyminiszter szerint a zöldeknek fel kell készülniük az úgynevezett közlekedési lámpa koalíciókra, azaz a CDU/CSU-val és FDP-vel, vagy az SPD-vel és a liberálisokkal. A jelenlegi németországi ötpárti parlamenti rendszer hosszabb távon is marad, ezért a zödek számára „csak két konstelláció: a fekete, vagy a vörös lámpa koalíció” képzelhető el- nyilatkozta Fischer.
Az, hogy az 58 éves politikus kifecsegi azt, amiről számos párttársa már régebb óta gondolkodik, igen kellemetlen a zöldeknek. Ennek megfelelően lesújtóak a bírálatok is, mint például a zöldek pártelnökéé Reinhard Bütikoferé, aki szerint ez nem több, mint egy „távozó egyetemi oktató tanácsa”. Fischer június végén 23 év után lemondott Bundestag mandátumáról, és ősztől az amerikai elit egyetemen, a Princetonon tanít.
A párt reálpolitikai szárnyához tartozók régebb óta vitáznak arról, miként reagáljanak a két nagy néppárt gyengélkedésére, mely csak nagykoalíciókat, vagy éppen hármas koalíciókat engedélyez. A zöldek tagjainak jelentős része még kategorikusan kizárja a hosszú évtizedekig kíméletlen támadott polgári pátokkal, az FDP-vel és a CDU/CSU-val történő együttműködést. A közlekedési lámpa megoldás hívei most attól tartanak, hogy ezeket az ellenszenveket csak erősítené egy a leendő koalíciós partnerről rendezett nyílt vita.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin „Nem fogjuk elismerni Koszovó függetlenségét” címmel készített interjút Vuk Draskovics szerb külügyminiszterrel. Draskovics az úgynevezett multietnikus megoldást viccnek nevezte. Amióta a NATO bevonult Koszovóba, azóta csaknem 220 ezer szerbet és nem albánt üldöztek el a tartományból. Közel 40 ezer szerb házat megsemmisítettek, több mint 1000 szerb civilt megöltek, s ezért az albánok egy önálló államot szeretnének. Európa megnyugtatja az állítólagos lelkiismereti aggodalmait, ezekkel a kicsike szerb koszovói enklávékkal. Koszovó 80 százaléka már etnikailag homogénnek tekinthető.
Amennyiben megtörténne, hogy szerb területen egy nemzetközileg elismert albán állam alakulna, akkor ezt mi nem fogjuk elismerni- fogalmazott Draskovics. Ez a bűnös megoldás az egész térséget veszélyes tűzfészekké változtatná és politikai földrengést váltana ki a szomszéd országokban. A világ semmilyen hatalma sem lesz képes a boszniai szerbeknek megmagyarázni, hogy nekik miért nincs joguk az önálló állam alapítására – amíg a koszovói albánoknak szabad.
Draskovics jelezte, bízik az orosz elnök támogatásában, aki a kontakt csoport londoni ülésén januárban világosan megfogalmazta, egy önálló Koszovó esetén nincs semmilyen garancia arra, hogy az önállósodást ne tekintenék mintának a kaukázusi térségben, Karabahban. Kérdéses, miként reagálna Ciprus török része, és mi történne Katalóniával, a Baszkfölddel, Skóciával, vagy éppen Tajvannal.
A szerb miniszterelnök szerint készek olyan jelentős engedményekre, melyek feleslegessé tehetik az albán függetlenséget, hiszen azt ajánlják az albánoknak: kormányozzátok Koszovót egyedül, mert ti vagytok többségben. Megkapjátok a teljesen független Koszovót – de Szerbián belül. Saját európai utatokat járhatjátok és beléphettek számos nemzetközi szervezetbe – leszámítva azt ENSZ-t, a NATO-t és hasonlókat, melyek szigorúan csak nemzetközi jogi értelemben független államokat vesznek fel tagjaik közé. Az egyetlen belgrádi követelés ezért cserébe az lenne, hogy elfogadják a jelenlegi szerb határokat, a koszovói szerbek templomaik és kolostoraik védelmét, valamint a koszovói szerbek különleges kulturális és gazdasági kapcsolatait a Szerbiával.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Konrad Schuller Varsói királydráma című cikkében kommentálja a lengyelországi miniszterelnök-váltást és várható következményeit. Schuller feltételezi Marcinkiewicz távozásának valós okát: a személyi és politikai döntésekben megnyilvánuló áthidalhatatlan szakadékok jelentették a távozó miniszterelnök és a nagyhatalmú pártelnök Jaroslaw Kaczynski között.
A távozó miniszterelnök „barokkos” megfogalmazásai hátterében Lengyelországban egy királydráma zajlott a hét végén. A múlt hét folyamán a Kaczynski ikrek, Lech, az elnök és Jaroslaw, a Jog és Igazság Pártjának (PiS) elnöke eldöntötte, hogy leváltják a miniszterelnököt. Marcinkiewiczet Lech elnöki győzelme után meghívták miniszterelnöknek, mert az ikrek kevéssé hasznosnak találták hogy az országot két, szinte teljesen azonos személy irányítsa, akiket legfeljebb Lech feleségével és Jaroslaw macskájával lehet az első pillanatra megkülönböztetni.
Ősz óta Marcinkiewicz számos ponton magára vonta az ikrek haragját. A személyi viták mögött elsődlegesen tartalmi nézeteltérések keresendők. Marczinkiewicz a PiS gazdasági liberális szárnyának tagja, aki azonban egyre nehezebben tudta keresztülvinni konszolidációs politikáját, amióta az ikrek a populista, kliensprivilégiumokra és kiadásnövelő programokra ácsingózó Önvédelmet és a Lengyel Családok Ligáját (LPR) is bevonták a koalícióba.
Nem tudható pontosan, hogy mikor döntötték el az ikrek, hogy lemondatják Marcinkiewiczet. Az valószínűnek tűnik, hogy a miniszterelnök folyamatosan magas népszerűsége – mely egy májusi közvéleménykutatás szerint 69 százalékot is elért, míg Jaroslaw Kaczynskinek 45 százalékkal kellett megelégednie – csak felgyorsította az eseményeket. Legkésőbb csütörtökön vette kezdetét az utolsó felvonás. E napon- így mesélte később a szélsőjobboldali LPR elnöke, Roman Giertych- értesítette őt Jaroslaw Kaczynski a sorra kerülő miniszterelnök-váltásról.
Marcinkiewicz vélhetően az utolsó pillanatban még megpróbált ellenállni. Mindenesetre ugyanezen a csütörtök estén találkozott az ellenzéki Tuskkal, a nemzeti liberális Polgári Platform vezetőjével. Hogy ezen a találkozón mi történt, az ikrek tudta nélkül kísérletet tett egy új koalíció létrehozására, vagy esetleg az ellenfél táborába történő felvételének lehetősége felől érdeklődött, mindmáig nem derült ki.
Időközben Jaroslaw Kaczynski már meghatározta küszöbön álló miniszterelnöksége legfontosabb kormányzati céljait, melyek megegyeznek a párt kampánycéljaival. Az úgynevezett „negyedik köztársaság“ megerősítése, erős állam, korrupció elleni határozott küzdelem, valamint az elnöki hatalom kiépítése. S amennyiben nem sikerülne az alkotmánymódosítást parlamenti eszközökkel elérni, akkor kísérletet tesznek egy alkotmányos referendumra is.
origo.hu
Újabb lehűlés jön a jövő héten, hózápor is lehet
