Hoffmann Rózsa: Csak ilyen reformot ne!

Hoffmann Rózsa: A napnál is világosabb, hogy a pedagógusok megnövelt munkaideje s az ezáltal megtakarított összeg a költségvetési lyukakat hivatott betölteni. Akárcsak a nyolc évfolyamnál kevesebbel működő kis iskolák tagintézménnyé degradálása vagy a fejlesztési részhozzájárulásnak keresztelt tandíj bevezetése a felsőoktatásban. A kormányprogramban beharangozott iskolafelújításokról, uszodaépítésekről persze szó sincs egyelőre. Vagyis a nyáron elfogadtatott törvénymódosítás annak a pénzügyi megszorítócsomagnak a része, amellyel a kormány a saját maga rossz gazdálkodásának katasztrofális eredményét próbálja meg álcázni. Ám miközben elvesz, a másik kezével szórja a pénzt a körön belül levőknek: az egyetemek gazdasági tanácsának tagjai szép honoráriumot élveznek, a méregdrága kétszintű érettségi tovább virágzik, és az ugyancsak milliárdokat felemésztő kompetenciamérések száma sem csökken, hanem inkább nő. No és szép csendben folytatódik a tizenkét évfolyamos egységes iskola víziójának megvalósítása, holott ez is, akárcsak a felsoroltak, idegen a magyar iskolatörténet hagyományaitól. Erről szól tehát az új tanévet köszöntő oktatási „reform”.

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 15.)