Nehezen nyertek a zöld-fehérek

Bár rengeteg helyzetet kihagytak a hazai pályán játszó ferencvárosiak a Jászapáti ellen, a hajrában Laczkó Zsolt révén mégis szereztek egy gólt, amivel megnyerték történetük első másodosztályú mérkőzését.

Ahogyan azt várni lehetett: nagy elszántsággal vetette bele magát a játékba a Ferencváros. Játékosai lelkesek voltak és sokat vállalkoztak. Egyénileg is, de tudatos összjátékot ugyanúgy felfedezni vélhettünk a hazaiak játékában.

A széleken rendre a vendégvédők mögé kerültek, jöttek is sorra a beadások, de a kivitelezésbe mindig apró hiba csúszott. Legtöbbször már a beadás is pontatlan volt. Talán a nagy akarásnak volt köszönhető, de a beadások, ívelések ritkán találkoztak csapattárssal, hiszen azok a ritka kivételtől eltekintve magasan elszálltak a középen érkezők feje fölött.

Így is megszerezhette volna a vezetést az esélyesebb hazai gárda, ám Lazics távoli, majd Jovánczai közeli próbálkozásánál Tajti Norbert bravúrral hárított, míg Laczkó három méteres próbálkozását kapufára ügyetlenkedte.

A Jászapáti semmi bizonytalanba nem ment bele az első felvonásban, abszolút a védekezésre koncentráltak, amit sikerrel meg is tettek, eltekintve egy-két óriási egyéni hibától. Akkor azonban hiába adódott ígéretes lehetőség a ferencvárosiak előtt, nem tudtak élni az ajándékba kapott labdákkal.

A második felvonásban minden ott folytatódott, ahol az első játékrészben abbahagyták a csapatok. Támadott a Ferencváros, de a vendégvédők ezúttal még jobban koncentráltak, mint az elsőben, így nem igazán adódott igazi gólhelyzet a hazaiak előtt.

Érdekes volt, hogy amíg másfél tucatnyi szögletet elvégeztek a zöld-fehérek, addig a kaput ezekből szinte nem is veszélyeztették. Miként távoli lövésekkel sem nagyon próbálkoztak a betömörülő vendégvédők ellen. Jöttek sorra a beívelések, de azok közül csak egy volt igazán pontos: abból aztán meg is született a három pontot jelentő találat.

A Ferencváros ebben a pillanatban elkönyvelhette magának a győzelmet, mert a Jászapáti kifejezetten egy pontért érkezett az Üllői útra, támadásokkal meg sem próbálkoztak.

A zöld-fehérektől elsősorban a rutinosabb játékosok dicsérhetők, Lipcsei, Lazics, Bognár, Balog, de mindenekelőtt a mezőny legjobbja, Dragóner, míg a fiatalok szemmel látható elszántságuk mellett egy kicsit nagyobb alázattal a csapat és a társak iránt talán jobb teljesítményre lettek volna képesek.

---