Simon János – Szabó Krisztina Mária: A székely asszony mosolya

Simon János – Szabó Krisztina Mária: A kijáratnál ismét találkozunk a 87 éves nénivel, aki már rá is kezdett: „Én református vagyok, de eljöttem a katolikusok templomába, mert ugye, nekünk, magyaroknak, még ha más is a vallásunk, de egy az Istenünk”. Mosolyunkkal igeneltünk neki, mire ő megbátorodott, s nagy hangon rákezdett legfontosabb örömteli mondandójára: „Képzeljék, ma pertut ittam Orbán Viktorral, ezzel a pohárral, ni!” – s már nyúlt is szatyrába, kiemelte onnan emlékbe eltett poharát. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a „pertu” ilyenkor arrafelé kölcsönös tegezést jelent, téved: az idős asszony kérte ilyen módon, hogy tegezhesse Magyarország volt miniszterelnökét, aki az unokája lehetne. „Én most már nyugodtan meghalhatok!” – mondta, aztán sarkon fordult, és energiával feltöltődve, gyors léptekkel távozott. Elment, ám bizakodó mosolya betöltötte nemcsak a templomot és Tusnádfürdőt, de talán az egész Hargitát is. Az ő örök bizakodásából talán még Magyarországra is eljutott valami.
Mit is kívánjanak a politikusok Magyarországnak: Jó reggelt, jó estét, esetleg jó napot? Kívánjanak nekünk új politikusokat, akik frissek, energikusak, és akikről képesek leszünk elhinni, hogy tudnak is tenni az országért. Ahogy a dalok költője mondja: „Add nekem azt a régi hitem!” Talán az idős néni örök bizakodásából kellene valamit átmentenünk és újraélesztenünk Magyarországon.

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 17.)