Hamburger Abendblatt (abendblatt.de)
A német fél-bulvárlapban Christian-A. Thiel Az év szavai címmel készített összeállítást a 2006-os esztendőre jellemző új kifejezésekről.
A hazugság-vallomás cím alatt Gyurcsány Ferencről olvashatunk. A szerző szerint nem biztos, hogy jó ötlet volt a drámai jelenet, hiszen a szöveg napvilágra kerülését követően hetekig zavargások voltak Budapesten.
Berliner Morgenpost (morgenpost.de)
A német főváros bulvárlapjában Ulrich Baron Most már Drakula is európai című cikkével köszönti Románia uniós tagságát.
Amikor Jonathan Harker beszállt abba a postakocsiba, mely a Borgói-hágóhoz vitte, furcsa szavakat hallott. Amit a szótárban ezekről talált, rémségessé tette az amúgy szép dombvidéket. „Ordog„ – ördög, „stregoica” – boszorkány áll a szótárban, valamint „vrolok„ – ami farkasembert és vámpírt jelent.
Úti céljához érve a szavak nem hagyták nyugodni, ezért úgy gondolta, megkérdezi házigazdáját, a grófot. Harker vendéglátója mindannak a megtestesülése, ami a fenti szavak mögött meghúzódik. S román hazájának uniós tagsága óta már Drakula is európai. Ezzel a vámpír sok évszázados álma teljesül, hiszen már az eredeti, 1897-ben publikált regényben is szerette volna egészen Londonig kiterjeszteni vadászterületét, hogy brit vért szívhasson, de ma inkább az uniós forrásokat csapolgatná.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Uwe Klussmann A Putyinátor című cikkében bemutatja Vlagyiszláv Szurkovot, a Kreml igazi stratégáját.
Az elnöki adminisztráció vezető-helyettese az egyetlen igazi stratéga a Putyin udvarában található taktikusok között. Szurkov végső célja a stabilitás.
A 42 esztendős, egykori amatőrszínház-igazgatót gyakran hasonlítják a nyugati elemzők Carl Rove-hoz, George W. Bush kampánymenedzseréhez. Szurkovot nyugati kollégáitól ugyanakkor megkülönbözteti az a példátlan hatalom, amivel az elnöki adminisztráció 15 évvel a Szovjetunió megsemmisülése után is olyan keményen kézben tartja az országot, mint egykor az SZKP Központi Bizottsága. Bár a posztmodern Szurkovtól távol áll a szovjet funkcionáriusok ideológiája és beszédmódja, mégis az orosz tankhajó ma is sok szempontból hasonlóan mozog, mint egykor a pártfőtitkárok idején.
Félelemmel telve és alázatos módon beszélnek róla, amikor vidékre utazik, vagy csak a nevét kiejtik. A politikai pártok, akiket az igazságügyminisztériumban engedélyeznek, jól teszik, ha megalakulásuk előtt tisztelgő látogatást tesznek nála. Az ország legnagyobb pártja, a Putyint támogató Egységes Oroszország az ő alkotása. Miként a csak Putyin-ifjaknak nevezett ifjúsági szervezet is, ahol a szovjet időkre emlékeztető módon komisszároknak hívják a funkcionáriusokat. Ez lehetne Szurkov tevékenységének talán legtalálóbb elnevezése.
A helyettes kabinetfőnök látványos eredményeket tud felmutatni. A legerősebb ellenzéki pártot, a kommunistákat is képes volt marginalizálni. Közvetítőkön keresztül elérte, hogy a kommunisták nacionalista szárnya leváljon, s így a párt 1999-ben elért 25 százalékos eredményét szinte megfelezte. A nacionalista kommunistáknak a Kreml áldásával egy új politikai alakulatot kreáltak, Haza néven, ami egyfajta Methadon-program a birodalmi múlt iránt nosztalgiázóknak. Amikor a párt elnöke, Dimitrij Rogozin túllépett a neki tervezett kereteken és idegenellenes jelszavakkal kampányolt, akkor Szurkov lenullázta a pártot, a csecsen apa gyermeke ugyanis allergiás a rasszizmusra. Elintézte, hogy a Haza ne indulhasson a moszkvai önkormányzati választásokon. Rogozin egy, a Kremlből irányított intrika révén elveszítette a posztját, és a Hazát két további párttal egyesítve létrehozta az elnökhöz hű Igazságos Oroszország mozgalmat. A valódi hatalmasokat nem zavaró, az elégedetlenkedőket lekötő „pártpolitikai légyfogók” készítése már Jelcin idején is a mindennapos játszmák része volt, amit Szurkov azonban tökélyre fejlesztett.
A legnagyobb sikerének az NDK-hoz hasonló rendszer kimunkálása számít. Az egykori keletnémet „demokráciában” négy blokk-párt asszisztált az NSZEP hatalmához. A könnyen kezelhető CDU-hoz és a Liberális Demokrata Párthoz még a Demokratikus Parasztpártot, sőt 1948-ban Sztálin parancsára még Németország Nemzeti Demokratikus Pártját is létrehozták, ez utóbbit a korábbi náci társutasok és egykori Wehrmacht tisztek jól felügyelt politikai játszótereként. A Putyin-Szurkov rendszerben a nacionalista energia levezetésére ott van Zsirinovszkij Liberális Demokrata Pártja. Az NDK-val szemben annyi a különbség, hogy az orosz rendszerben a pártok nem közös listán indulnak, hanem egymással „versengenek”. Miként egyes, értelmesebb NDK-s funkcionáriusok, időnként Oroszországban is élénkebb vitákat követelnek tőlük. Vitatkozzatok – hangzott Szurkovnak a marionettekhez címzett, eredménytelen parancsa.
„Szuverén demokráciának” nevezi a helyettes kabinetfőnök politikai művét. Maga a fogalom arra utal, hogy vannak olyan posztszovjet demokráciák, melyek az Egyesült Államok függésébe kerültek. A Kremlben ide számítják Grúziát, valamint a balti államokat. Maga a szuverén jelzővel ellátott demokrácia, amivel már a francia forradalmár, Maximilien Robespierre 1794-ben megjelent A politikai erkölcs elveiről című művében is zsonglőrködött, valójában tekintélyelvű rezsimet takar, mely könnyen lehet, hogy nem is olyan szilárd, mint első pillantásra tűnik. A Kremlhez hű funkcionáriusok szűk körében Szurkov már többször beszélt Oroszország ingatag stabilitásáról, sőt a stabilitás illúziójáról. S mint az a varázsló, aki attól tart, hogy kicsúszik a kezéből a mutatvány, óv a restaurációtól, mely az országot a politikai elszigeteltség zsákutcájába vezetné. A Kreml-párttal, az Egységes Oroszországgal kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy mint egy új hajót, óvatosan kell vízre bocsátani. Óvatosságból azzal a kérdéssel, hogy az új hajó vajon kibírja-e a tengeri viharokat, inkább nem foglalkozott.
origo.hu
Lemondta a Zeneakadémia Varnus Xavér koncertjét
