Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Wulf Schmiese Hallgatni vagy káromkodni című cikkében ismerteti a Kurnaz-ügybe mindinkább belebonyolódó német külügyminiszter politikai vergődésének történetét. Az erős nyomás változtatott a védekezésen, most ezt tapasztalja az SPD külügyminisztere esetében. Egyelőre tanácstalanság uralkodik atekintetben, hogy miként reagál Frank-Walter Steinmeier a vádakra. Először nem kívánt megszólalni, ama vádakkal kapcsolatban, hogy a kancellária vezetőjeként a 2002-ben semmit sem tett az ártatlanul letartóztatott és Guantánamóban fogva tartott brémai születésű Murat Kurnaz kiszabadulásáért. Az SPD keményen tartotta magát ehhez a kivárásra épülő stratégiához.
Amit el kíván mondani Steinmeier, azt majd a „Bundestag iránti tisztelettől vezettetve„ a vizsgálóbizottsággal közli. Erre azonban legkorábban csak márciusban kerülhet sor.
Most Steinmeier töri meg a magára kényszerített csendet – ettől azonban pártja még zavarodottabb lesz, miközben a CDU titokban örül. A múlt hétfőn még a régi jelszó volt érvényben, amit a kormányszóvivő határozott felhívásként idézett: A külügyminiszter meg kívánja várni, amíg minden körülményre fény derül, mielőtt nyilatkozna. Steinmeier azonban csak egyetlen napot várt, mielőtt nyilatkozni kezdettt volna, majd kedden már ellentámadásba lendült, miután az Európa Parlament úgynevezett CIA bizottsága megerősítette azt a gyanút, hogy a 2002-ben a vörös-zöld kabinet, melynek Steinmeier is tagja volt, visszautasította Kurnaz guantánamói szabadon bocsátásának lehetőségét. Nem ismerek ilyen ajánlatot- dörögte Steinmeier még Brüsszelben, egyúttal becsületsértőnek nevezte a vádat.
Csütörtökön a Bild Zeitungban már sokkal finomabban fogalmazott, amikor azt mondta: nem ismerek egy ilyen hivatalos ajánlatot.
A Spiegel hétvégi számában Steinmeier dacosan úgy fogalmazott: ma sem döntenék másként. A stratégiaváltás, a hallgatásról a szitkokra történő átállás meglepetésként érte az SPD-t. A párton belül nyoma sincs a legértékesebb miniszterükkel kapcsolatos válságkezelési stratégiának. Steinmeier a németek szemében a legszimpatikusabb elvtárs, s az esztendő elejére ő lett a legnépszerűbb német politikus. Most viszont úgy tűnik, ő jelenti a legnagyobb veszélyt az amúgy is gyengén teljesítő SPD népszerűségére.
Az SPD elnöksége sem rohant – néhány közhelyes magyarázakodó mondatot leszámítva – Steinmeier segítségére. Már egyes jól értesültek most azon spekulálnak az SPD-n belül, hogy a pártelnöknek, Kurt Becknek tetszik Steinmeier problémája, mert így megszabadul a 2009-es választásokon a kancellárjelöltségre szintén esélyes konkurensétől. Az SPD bizottsági tagjai egyöntetűen úgy nyilatkoznak, nem lehet mai szemszögből nézni a 2002-es helyzetet, hisz akkoriban akut terrorfélelem lengte be az országot. Bizonyíthatóan létezett Hamburgban egy terrorsejt, mely kapcsolatban állt a szeptember 11-i merényletekkel. Észak-Németországban egy egész terrorhálózatot sejtettek.
A CDU hallgatását az ügyben egyelőre szintén az önérdek motiválja, a német uniós elnökség alatt nincs szüksége a kancellár asszonynak egy külügyminisztercserére. S, ha Steinmeier mégis megbukna, akkor az is kérdésés, hogy ki lehetne az SPD-n belül az utóda: Ha Steinmeier Kurnaz miatt megbukik, akkor csak egy biztos, Schily nem jöhet a helyére. Őt ugyanis már senki sem akarja.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin internetes kiadásában Carsten Volkery Münte megsemmisíti a Doris-mítoszt című cikkében foglalkozik egy sajtó-helyreigazítási perrel. Az alkancellárt tanúként idézték a berlini bíróságra a Schröder-Köpf kontra Gruner + Jahr ügyben. Az ügy előzménye, hogy 2005. június 23-án a Stern magazin A Doris-faktor című cikkében arról írt, hogy az előrehozott választások ötlete valójában a kancellár feleségétől, Doris Schröder-Köpftől származna, amit egy 2005. márciusi estén javasolta ezt a hannoveri házukban pöfékelő férjének, valamint Franz Münteferingnek, az SPD akkori elnökének. S mint mindig, amikor Doris valamit elültetett Schröder fülébe, az hamarosan gyökeret vert és szárba szökken- írta némi képzavarral a cikk szerzője. Az írás azonban olyannyira nem tetszett Schrödernének, hogy helyreigazításért beperelte a Sternt. A bíróság első fokon neki adott igazat, de a kiadó ez ellen fellebbezett. S most emiatt ül az alkancellár a tanúk padján. Alig két esztendővel a történteket követően a bíróság arról tárgyal, hogy megfelel-e a tényeknek Schröder emlékirataiban is leírt álláspontja? Nevezetesen, hogy csak kettejük fejében fogant meg az előrehozott választások gondolata. Összességében háromnegyed órát tartott a meghallgatás, ahol az alkancellár kitartott ama álláspontja mellett, hogy nem történt meg a hírhedett hannoveri beszélgetés, hiszen az nem szerepel határidőnaplójában. Müntefering nem vezet autót, így minden mozdulatát feljegyzi hivatalos határidőnaplójába.
S lassan a hallgatóságban is felmerült a kérdés, hogy a témával valóban a bíróságnak kell foglalkoznia? Müntefering eltanácsolta Schrödernét a pertől, szerinte a leghelyesebb lett volna a híresztelésről tudomást sem venni. Még egy valami vált világossá tegnap délután, bármennyire is csábító az a gondolat, hogy a kancellárné ötlete rengette meg a szövetségi köztársaságot, ezt a változatot nem támasztja alá semmilyen bizonyíték. Müntefering megerősítette azt a variációt, melyet Schröder emlékirataiban is papírra vetett: Az előrehozott választások ötlete( a párton belüli demokrácia nagyobb dicsőségére szerk.) két férfi agyából pattant ki, melyről senkinek sem szóltak, még az alkancellárnak, Joschka Fischernek sem.
origo.hu
Lemondta a Zeneakadémia Varnus Xavér koncertjét
