Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lapban Peter Martos Egy magyar – Gazprom pénzből – orosz városközpontot épít című cikkében Demján Sándor milliárdos moszkvai üzletével foglalkozik. Demján Sándor az ingatlanmogul a közelmúltban hatalmas üzletet kötött Moszkvában. A Gazprom Bankkal közösen az orosz főváros belvárosának egy részét átépítik. A felek fejenként egy-egy milliárd dollárt vittek az üzletbe és további hétmilliárd dolláros bankgaranciával rendelkeznek. Hogy a pénz ki ne fogyjon, azt olyan gazdag partnerek biztosítják, mint például Munk Sándor, a TriGránit társalapítója, magyar származású kanadai befektető, Csányi Sándor, a rendkívül gyorsan terjeszkedő OTP Bank elnöke, valamint a brit nemesi sarj, Nathaniel Rothschild.
A tavaly augusztus óta a bécsi tőzsdén is jelenlévő Karl Petrikovics vezette Immoeast a Trigránit negyedét birtokolja. Petrikovics szerint ez a portfolió, „tekintettel a cég projektjeinek nagyságára és minőségére, Közép- és Kelet-Európában példátlan”.
A TriGránit jelenleg tizenkét ország 30 befektetésében vesz részt. Ebben a felsorolásban még nincs benne Oroszország és Montenegró. Ez utóbbi helyen Demján a kormány partnereként az idegenforgalmat támogatja, s egyes híresztelések szerint beszáll az autópályaépítésbe is.
Demjánnak megvan a véleménye a magyarországi politikai helyzetről is: a gazdaságnak kell kiegyezésre és olyan reformokra kényszerítenie a politikát, amely az üzletnek használ. E vélemény logikusnak tűnik, hisz Demján a VOSZ elnöke is. Nem ennyire logikusak azok a kemény szavak, amelyekkel a „politikai szekértáborokat” illeti, itthon ugyanis szerinte „hungaro-síitizmus és – szunnitizmus” uralkodik. A Demján által követett egyenlő távolság stratégiáját egyesek törleszkedésnek tartják, ő maga úgy vélekedik, hogy „politikai értelemben nem szabad megégetnie magát”. Az 1990-es hatalomváltás óta kormányok jöttek és mentek, de ő sohasem állt a rossz oldalon.
Frankfurter Allgemeiene Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Michael Ludwig A gonosz nagykövet című cikkében a putyini ifjúsági szervezet, a „Nasi” aktivitásával foglalkozik. A Nasi egy szigorúan hierarchikus alapon szervezett, komiszárok által vezetett ifjúsági szervezet, melynek támaszpontjai behálózzák egész Oroszországot. A mozgalom szellemi atyja Vlagyiszláv Szurkov, az elnöki hivatal vezető-helyettese, akit a Kreml főideológusaként tartanak számon, s aki a putyini „irányított demokrácia” szülőatyja.
Elgondolása szerint a „nasik” a „józan oroszok” ifjúsági tartaléka a politikai harcokban és az ország leendő politikai elitje. Nekik kell az utcákat elfoglalniuk és megtartaniuk a polgárjogi aktivistákkal, a kommunistákkal, az Eduard Limonov vezette nemzeti bolsevik „vörös-barna autonómjaival” a liberális és jobboldali demokratákkal szemben.
Amikor az elmúlt télen a nyugdíjasok az ellen tiltakoztak, hogy az államhatalom a természetbeni juttatásokat pénzre változtatta és a tüntetőket minden színű politikai mozgalom támogatta, akkor a „mieinket” küldték ellenük az utcára. Minden évben nyári táborokban tanítják nekik az utcai akciózás stratégiáját és taktikáját, s gyakran megjelenik ott Szurkov is, ami garantálja, hogy a „nasik” vezére, Jevgenyij Jakimenko a lehető leggyorsabban kapcsolatba léphessen a hatalom központjával.
Néhány hónappal ezelőtt a „nasi” Moszkvában megtalálta kedvenc külföldi ellenségét, Antony Brenton brit nagykövet személyében. A szigetország követe ugyanis szeptemberben odáig merészkedett, hogy megjelent a Kreml politikáját bíráló „A másik Oroszország” mozgalom konferenciáján. Ezért a „putyini ifjak” a nagykövet nyilvános bocsánatkérését követelik. Amennyiben erre nem hajlandó, úgy felszólítják: hagyja el az országot. Mivel Brenton ezt a követelést nem teljesítette, ezért szakadatlanul demonstrálnak a „nasi” aktivistái a brit követség épülete előtt. Ez még hidegen hagyhatná a követet, de Brenton akárhova megy Moszkvában, az aktivisták követik és megpróbálják munkáját megakadályozni.
Mivel a nasik láthatóan ismerik Brenton munkarendjét, ezért a követ minden kötelező visszafogottságot feladva, annak a véleményének adott hangot, hogy az orosz belföldi titkosszolgálat, az FSB a felelős az ifjak jól tájékozottságáért. Amennyiben a Kreml akarja, gyorsan leállíthatja a nasik tiltakozását, vélekedik Brenton.
De láthatóan a Kreml számára is kapóra jönnek a britek a kedvenc ellenség szerepében. A tavalyi év elején a brit nagykövetség egy kémtörténetet bemutató televíziós filmben is „főszerepet játszott”. Az állítólag rejtett kamerával felvett képek azt mutatták, amikor egy műkőbe beépítettek egy lehallgató készüléket, amely brit ügynökök és az orosz emberi jogi aktivisták információcseréjét volt hivatva rögzíteni.
Az állítólag a brit szolgálatban álló emberi jogi szervezet az a moszkvai helsinki csoport volt, melynek régi tagjai már a szovjet időkben is aktív ellenzéki szerepet játszottak, s ezért többen közülük börtönben is ültek. Nyugati szakértők szerint ugyan a film egy nevetségesen primitív tákolmány, de a „brit kémügy” segített abban, hogy a Kremlt bíráló, nem kormányzati szerveket a hazaárulás szaga lengje körül. Ezzel elérhetővé vált, hogy a szélesebb közvélemény előtt jogosnak tűnjék az ellenük történő kormányzati fellépés.
origo.hu
Elkepesztő siker, állótapsos ünneplés a Hamupipőke bemutatóján
