Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali müncheni napilapban Peter Blechschmidt Szélhámos a kancellári hivatalban című kommentárjában a jelenlegi német külügyminiszternek a politikai nagyüzemben is szokatlan álszentségével foglalkozik. Az ún. brémai tálib ügyében napvilágra került akták szerint a vörös-zöld koalíció menthetetlenül taktikázott egy ember szabadságával.
Az a tény, hogy az akkori német kormány 2002 őszén megtagadta, hogy elfogadja az amerikaiak ajánlatát, és visszafogadja a Brémában élő török állampolgárt, Murat Kurnazt, már egy ideje ismert. Az, hogy a kancellári hivatal, a külügyminisztérium és a belügy még 2005 októberében is egyetértett abban, hogy meg kívánják akadályozni a bizonyítottan ártatlan Kurnaz németországi beutazását, ez csak a múlt hét végén derült ki. A német szervek kezdeti bizalmatlansága még érthető volt az alig egy hónappal a szeptember 11-i merényletek után Pakisztánba utazó fiatal törökkel szermben, a későbbi taktikázásra azonban már nincs magyarázat.
Kurnaz Guantánamóban a 061-es számú fogoly volt. A bürokrácia számára azonban csak egy zavaró szám volt. Az, hogy ártatlan volt, s embertelen feltételek között tartották fogva és megkínozták, mindezzel – a kancellári hivatal felső vezetését is beleértve –tisztában voltak.
Az akták a színészkedés olyan fokáról tanúskodnak, ami még a cinikus politikai üzletben is szokatlan. Miközben kifelé úgy tettek, mintha minden erejükkel küzdenének az áldozatért, addig magukban arról gondolkodtak, miként tarthatnék távol Kurnazt. Kapóra jött nekik, hogy a tartózkodási engedély érvényét veszti, ha valaki hat hónapig külföldön tartózkodik. A törvényi indoklásból nem olvasható ki, hogy a külföldön tartózkodás tényénél az önkéntesség szerepet játszik – írták örömmel a hivatalnokok.
Először Angela Merkel hivatalba lépésével változott a hivatalok hozzáállása. Azok közül, akik korábban politikai értelemben felelősek voltak a Kurnaz-ügyért, csak Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminiszter tölt be vezető pozíciót. Steinmeier Schröder idejében a kancellári hivatalt vezette, s részt vett az üggyel kapcsolatos minden fontos döntésben. A külügyminiszter erkölcsi integritásával kapcsolatban merül fel először a kérdés, ha másokat, mint pl. August Hanningot, a korábbi BND (Szövetségi Hírszerző Hivata l– a szerk.) főigazgatót és jelenlegi belügyi államtitkárt sem szabad felelőssége alól felmenteni.
Mindeddig Steimeier adós maradt a Kurnaz-ügyben betöltött szerepének magyarázatával. Legkésőbb a vizsgálóbizottsági vallomásában felelnie kell a kérdésekre, s ezeknek a válaszoknak igen hitelesneknek kell lenni, hogy helyreállíthassa jó hírét.
Az SPD eddigi stratégiája, hogy úgy mentegesse a minisztert, hogy az akták alapján már régen cáfolt gyanúsítgatásokat ismételgetnek, szánalmas és elégtelen. Ettől még a koalíciós partner, a CDU/CSU is elhatárolódik. Az SPD-nek nem kellene arra hagyatkoznia, hogy a nagykoalíció megmaradása Steinmeier számára túlélési garancia.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Politikusok vezető RAF terroristákat kívánnak szabadon engedni címmel tudósít két nyugdíjas FDP miniszter álláspontjáról.
Gerhart Baum és Klaus Kinkel azzal indokolták javaslatukat: a német joggyakorlat bevett szokása, hogy a bűnözőket nem tartják életük végéig fogva. Brigitte Mohnhauptot a mai napon hallgatja meg a stuttgarti főügyészség, ahol a 24 éve letartóztatott, 57 éves terroristanő feltételes szabadlábra helyezéséről döntetnek.
Mohnhaupt egykor a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) második generációjának különlegesen veszélyes tagjának számított. Ő gyilkolta meg 1977-ben Christian Klarral közösen Jürgen Pontot, a Dresdner Bank elnökét. 1982 végén vették őket őrizetbe,s gyilkosságaikért ötszörös életfogytiglanra ítélték.
Horst Köhler előtt fekszik az 54 éves Christian Klar kegyelmi kérvénye, amit egyébként még Johannes Rau hivatali idejében terjesztett be. Klart legkorábban 2009. január 3-án bocsáthatnák szabadon. Baum, aki 1978-1982 között belügyminiszter volt, úgy fogalmazott, hogy a foglyok már nem jelentenek veszélyt, és elhatárolódtak tetteiktől, amúgy pedig régi és bevett gyakorlat, hogy még a többszörösen életfogytiglanra ítélteknek sem kellett életük végéig rács mögött maradniuk.
Klaus Kinkel, egykori külügyminiszter úgy vélte, hogy 24 év után a kegyelemnek meg kell előznie a jogot. Aki ilyen sokáig bűnhődött, annak esélyt kell kapnia, hogy visszatérjen a társadalomba. A kilencvenes évek elején Kinkel, még igazságügyminiszterként kezdeményezte a megbékélést, így kívánta rávenni az akkor még aktív RAF tagokat, hogy kiszálljanak a terrorszervezetből.
origo.hu
Megkérdeztük Rost Andreát: kétgyermekes édesanyaként mit szól ahhoz, hogy Magyar Péter szerint vegyen újat magának, akinek külföldön él a gyermeke?
