Vörös ígéretek, vörös hazugságok

A Der Spiegel az új osztrák kormány megalakulásáról tudósít. A cikk szerint a koalíciós szerződés napvilágra kerülése óta Alfred Gusenbauer SPÖ-elnököt sokan hazugnak tartják. A Frankfurter Allgemeine Zeitungból kiderül, az elvtársak Wiesbadenben is feledékenyek. A ZDF németországi bemutatója előtt ismertette az Enron-ügyről készített amerikai dokumentumfilmet.

2007. 01. 13. 10:55
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

ZDF (zdf.de)

A német közszolgálati televízió Aspektusok című kulturális magazinja Gátlástalan és botrányos címmel foglalkozott Alex Gibney, Enron – The Smartest Guys In The Room című dokumentumfilmjével.

A január végétől a német mozikban látható film tárgya az Egyesült Államok történetének legnagyobb pénzügyi botránya, melyben a befektetők 40 milliárd dollárt veszítettek, sokak teljes időskorukra félretett pénzüknek mondhattak búcsút, mintegy 20.000-en kerültek az utcára. A rendező szerint az Enron-történet leleplezi a kapitalizmus legnagyobb tévhitét, nevezetesen: a korlátlan önérdek minden esetben hasznos a közösség számára is. Ez azonban nem igaz.

A történet Kenneth Lay lobbistával, a Bush család barátjával kezdődött, aki a nyolcvanas években Washingtonban elérte az energiapiacok felszabadítását, az állam kivonulását a területről. S Lay elfoglalta a szabaddá váló területet, egyesített néhány texasi gázvállalatot és megalakította az Enront. A cég később George W. Bush legnagyobb szponzora lett, fizetségként Lay kiválaszthatta a washingtoni energia hivatal vezetőjét.

Az ügy másik kulcsfigurája Jeffrey Skilling, a vállalkozás második embere, aki forradalmi ötletével Enront a gáztőzsdévé alakította, így az energia spekulációs tárggyá változik. Skilling teljességgel átalakította a céget, melyben kő kemény darwinizmus uralkodott. Évente kétszer értékelték a cég munkatársait, s tíz százalékukat automatikusan kirúgták. A gyors növekedés érdekében az Enron szinte mindennel kereskedett, s vezetői vakmerő spekulálációkba bonyolódtak.

A korábbi sikerek azonban megismételhetetlennek bizonyultak, a cég azonban világméretekben terjeszkedett és olyan befektetései voltak, melyek sohasem térültek meg, mint például az indiai Darpohl erőműve. Mivel az áramot a szegény lakosság képtelen megfizetni, ezért az erőmű máig nem egyéb, mint félkész rom. A pénzvilágnak fogalma sem volt a cég problémáiról. A Fortune magazin egymás után hatszor választotta Amerika leginnovatívabb vállalkozásának. A menedzserek kíméletlenül az égbe hajtották a részvényárakat, miközben a cég már egyre nagyobb veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni.

Skilling, hogy a látszatot megőrizze, bevezetett egy döbbenetes könyvelési módot, tényleges bevételként elkönyvelte a feltételezett nyereséget is. Ez akkoriban még legális volt. Amikor ez sem segített, akkor a cég törvénybe ütköző akciókba kezdett, például csak azért alapított leányvállalatokat, hogy a milliárdos veszteségeket elrejtse. A film kétséget sem hagy afelől, hogy az Enron vezetői nagystílűen osztogatták a kenőpénzt.

Az Enron gátlástalansága talán Kalifornia állam esetében érte el tetőfokát, ahol teljesen felszabadították az energiapiacot. Hangfelvételek bizonyítják, hogy az Enron kereskedői tudatosan a teljesítmény csökkentésére kérték az erőműveket, hogy így okozzanak áramhiányt, s ezzel az egekig hajthassák az elektromosság árát. A tudatosan okozott áramkimaradásokkal az egész államot szándékosan megbénította. Az emberek a liftben ragadtak, a közlekedési lámpák felmondták a szolgálatot, ami számtalan balesetet okozott.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Peter Lückemeier Az utolsó töltényig című cikkében elmeséli a wiesbadeni SPD főpolgármester- jelölt tragikomikus történetét.

Achim Exner (SPD), egykori wiesbadeni főpolgármester a fitness stúdióban értesül arról a hírről, mely azóta is izgalomban tartja a hesseni tartományi székhelyet. Az SPD egyszerűen megfeledkezett a március 11-i önkormányzati választások jelölési határidejéről. Mivel egy jogvesztő határidőről van szó, a szociáldemokraták főpolgármester nélkül állnak. Ami rossz hír a polgárok, a demokratikus kultúra és az SPD számára, de mindenek előtt Ernst-Ewald Rothnak, a jelöltnek.

Amikor az SPD tavaly áprilisban bemutatta főpolgármester-jelöltjét, nagy volt a meglepetés, hiszen Roth katolikus papként jól ismerte a város egyházi és szociális valóságát. Politikai karrierjével ugyan nem okozott örömet a Limburg püspökségnek, de elérte, ami csak ritkán sikerül az önkormányzati politikusoknak, mindenki róla beszélt.

Ráadásul Roth nem lett volna esélytelen, hiszen Hildebrand Diehl (CDU), a város népszerű jelenlegi polgármestere, életkora miatt nem jelölteti magát. Helmut Müller a CDU új jelöltje, gazdasági és pénzügyi tanácsnokként szakszerű és tájékozott, de hiányzik belőle a karizma, a jovialitás és nem ért az egyszerű emberek nyelvén.

Ernst-Ewald Roth számára ez a helyzet nem nélkülözi a tragédiát. Tizenöt hónapig gondolkodott azon, hogy politikus legyen, s a terv most egy pillanat alatt semmivé vált. Elméletileg visszatérhetne a szószékre, de mennyire hiteles az a lelkész, aki korábban mást sokkal fontosabbnak talált, mint a papi hivatást? Ugyan elképzelhető, hogy Marco Pighetti a wiesbadeni SPD-elnök átadja tartományi gyűlési mandátumát Rothnak.

Amikor Roth és Pighetti sajtótájékoztatójukon a döbbent hallgatóságnak bejelentették a tragikus malőrt, a majdnem jelölt még megőrizte lélekjelenlétét. A porig sújtott Pighetti nem sokkal később az egész városi SPD elnökséggel egyetemben benyújtotta lemondását. A határidő mulasztás oka viszonylag egyszerű, a wiesbadeni SPD költségvetési okokból lemondott egy főhivatású pártigazgató alkalmazásáról, aki normális esetben az ilyen ügyeket elintézi. Ráadásul a közelmúltban ment nyugdíjba, egy az ügymenetet jól ismerő titkárnő.

A sokkot és a sebek nyalogatását követően az SPD támadásba lendült, s a fair politizálás hiányával vádolta a helyi választási bizottság CDU-s elnökét, mert az elmulasztotta figyelmeztetni őket.

Közben pénteken délután az önkormányzat testületi ülése elutasította a választások április 22-re történő halasztására és ezzel együtt a jelöltállítási határidő automatikus meghosszabbítására vonatkozó SPD előterjesztést.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali német hírmagazinban Marion Kraske Vörös ígéretek, vörös hazugságok című, bécsi keltezésű cikkében tudósít az új osztrák kormány megalakulásáról.

Heves tiltakozások kísérték Alfred Gusenbauer SPÖ-elnök kancellári beiktatását. A tüntetők árulásról, csalásról és hazugságról beszélnek. A beiktatás éjszakáján fiatal szocialisták megszállták a Gusenbauer hetedik kerületi lakásához vezető utakat, s rövid időre elfoglalták az SPÖ Löwelgasse-i pártközpontját.

Idősebb párttagok csendesebben tiltakoznak, főként Felső-Ausztriában és Stájerországban sorozatban adják vissza a tagkönyveiket. Kormányfői beiktatáskor már tapasztalható volt egy hasonló tiltakozás 2000-ben, amikor Wolfgang Schüssel koalícióra lépett Jörg Haiderrel. A Gusenbauer beiktatását kísérő tiltakozás ugyanakkor felfogható a történelem iróniájának, hiszen a kerekarcú hivatásos politikus az utolsó pillanatig azt ígérte, hogy célja az ÖVP-FPÖ-BZÖ koalíció legsúlyosabb hibáinak kijavítása. Mint hangoztatta, el kívánja hagyni a „szociális leépítések útját”. Még szerdán is így fogalmazott az SPÖ újévi konferenciáján, s ígéretet tett „Európa vélhetően legkorszerűbb szegénységellenes eszköztárának” bevezetésére.

A koalíciós szerződés napvilágra kerülése óta azonban Gusenbauert sokan hazugnak tartják. Még a kampányban megígérték, hogy a Schüssel-kormány által bevezetett 363 eurós tandíjat azonnal megszünteti. Nos, a 177 oldalas koalíciós megállapodásban ebből már semmi sem maradt. Aki továbbra is ingyen szeretne az egyetemeken tanulni, annak a jövőben 60 órányi ingyenmunkát kell végeznie kórházban, vagy idősek otthonában. Ezzel a kényszermunkával az SPÖ minden idők legnagyobb disznóságát kívánja bevezetni – vélekedik az Osztrák Főiskolai Szövetség.

Ugyanez történik az SPÖ másik igen fontos választási ígéretével, az Eurofighter vásárlási szerződés felmondásával, ami jogilag szinte keresztülvihetetlen.

S a kormányzati tárcák felosztásánál is az SPÖ számtalan kompromisszumra kényszerült, három kulcstárcát – a külügyet, a belügyet, valamint a befolyásos pénzügyet az ÖVP birtokolja. Még a szocialisták egyik kulcsterületét, a munkaügyet is a konzervatív vezetésű gazdasági minisztérium irányítja majd.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.