ZDF (zdf.de)
A német közszolgálati televízió Aspektusok című kulturális magazinja Gátlástalan és botrányos címmel foglalkozott Alex Gibney, Enron – The Smartest Guys In The Room című dokumentumfilmjével.
A január végétől a német mozikban látható film tárgya az Egyesült Államok történetének legnagyobb pénzügyi botránya, melyben a befektetők 40 milliárd dollárt veszítettek, sokak teljes időskorukra félretett pénzüknek mondhattak búcsút, mintegy 20.000-en kerültek az utcára. A rendező szerint az Enron-történet leleplezi a kapitalizmus legnagyobb tévhitét, nevezetesen: a korlátlan önérdek minden esetben hasznos a közösség számára is. Ez azonban nem igaz.
A történet Kenneth Lay lobbistával, a Bush család barátjával kezdődött, aki a nyolcvanas években Washingtonban elérte az energiapiacok felszabadítását, az állam kivonulását a területről. S Lay elfoglalta a szabaddá váló területet, egyesített néhány texasi gázvállalatot és megalakította az Enront. A cég később George W. Bush legnagyobb szponzora lett, fizetségként Lay kiválaszthatta a washingtoni energia hivatal vezetőjét.
Az ügy másik kulcsfigurája Jeffrey Skilling, a vállalkozás második embere, aki forradalmi ötletével Enront a gáztőzsdévé alakította, így az energia spekulációs tárggyá változik. Skilling teljességgel átalakította a céget, melyben kő kemény darwinizmus uralkodott. Évente kétszer értékelték a cég munkatársait, s tíz százalékukat automatikusan kirúgták. A gyors növekedés érdekében az Enron szinte mindennel kereskedett, s vezetői vakmerő spekulálációkba bonyolódtak.
A korábbi sikerek azonban megismételhetetlennek bizonyultak, a cég azonban világméretekben terjeszkedett és olyan befektetései voltak, melyek sohasem térültek meg, mint például az indiai Darpohl erőműve. Mivel az áramot a szegény lakosság képtelen megfizetni, ezért az erőmű máig nem egyéb, mint félkész rom. A pénzvilágnak fogalma sem volt a cég problémáiról. A Fortune magazin egymás után hatszor választotta Amerika leginnovatívabb vállalkozásának. A menedzserek kíméletlenül az égbe hajtották a részvényárakat, miközben a cég már egyre nagyobb veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni.
Skilling, hogy a látszatot megőrizze, bevezetett egy döbbenetes könyvelési módot, tényleges bevételként elkönyvelte a feltételezett nyereséget is. Ez akkoriban még legális volt. Amikor ez sem segített, akkor a cég törvénybe ütköző akciókba kezdett, például csak azért alapított leányvállalatokat, hogy a milliárdos veszteségeket elrejtse. A film kétséget sem hagy afelől, hogy az Enron vezetői nagystílűen osztogatták a kenőpénzt.
Az Enron gátlástalansága talán Kalifornia állam esetében érte el tetőfokát, ahol teljesen felszabadították az energiapiacot. Hangfelvételek bizonyítják, hogy az Enron kereskedői tudatosan a teljesítmény csökkentésére kérték az erőműveket, hogy így okozzanak áramhiányt, s ezzel az egekig hajthassák az elektromosság árát. A tudatosan okozott áramkimaradásokkal az egész államot szándékosan megbénította. Az emberek a liftben ragadtak, a közlekedési lámpák felmondták a szolgálatot, ami számtalan balesetet okozott.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Peter Lückemeier Az utolsó töltényig című cikkében elmeséli a wiesbadeni SPD főpolgármester- jelölt tragikomikus történetét.
Achim Exner (SPD), egykori wiesbadeni főpolgármester a fitness stúdióban értesül arról a hírről, mely azóta is izgalomban tartja a hesseni tartományi székhelyet. Az SPD egyszerűen megfeledkezett a március 11-i önkormányzati választások jelölési határidejéről. Mivel egy jogvesztő határidőről van szó, a szociáldemokraták főpolgármester nélkül állnak. Ami rossz hír a polgárok, a demokratikus kultúra és az SPD számára, de mindenek előtt Ernst-Ewald Rothnak, a jelöltnek.
Amikor az SPD tavaly áprilisban bemutatta főpolgármester-jelöltjét, nagy volt a meglepetés, hiszen Roth katolikus papként jól ismerte a város egyházi és szociális valóságát. Politikai karrierjével ugyan nem okozott örömet a Limburg püspökségnek, de elérte, ami csak ritkán sikerül az önkormányzati politikusoknak, mindenki róla beszélt.
Ráadásul Roth nem lett volna esélytelen, hiszen Hildebrand Diehl (CDU), a város népszerű jelenlegi polgármestere, életkora miatt nem jelölteti magát. Helmut Müller a CDU új jelöltje, gazdasági és pénzügyi tanácsnokként szakszerű és tájékozott, de hiányzik belőle a karizma, a jovialitás és nem ért az egyszerű emberek nyelvén.
Ernst-Ewald Roth számára ez a helyzet nem nélkülözi a tragédiát. Tizenöt hónapig gondolkodott azon, hogy politikus legyen, s a terv most egy pillanat alatt semmivé vált. Elméletileg visszatérhetne a szószékre, de mennyire hiteles az a lelkész, aki korábban mást sokkal fontosabbnak talált, mint a papi hivatást? Ugyan elképzelhető, hogy Marco Pighetti a wiesbadeni SPD-elnök átadja tartományi gyűlési mandátumát Rothnak.
Amikor Roth és Pighetti sajtótájékoztatójukon a döbbent hallgatóságnak bejelentették a tragikus malőrt, a majdnem jelölt még megőrizte lélekjelenlétét. A porig sújtott Pighetti nem sokkal később az egész városi SPD elnökséggel egyetemben benyújtotta lemondását. A határidő mulasztás oka viszonylag egyszerű, a wiesbadeni SPD költségvetési okokból lemondott egy főhivatású pártigazgató alkalmazásáról, aki normális esetben az ilyen ügyeket elintézi. Ráadásul a közelmúltban ment nyugdíjba, egy az ügymenetet jól ismerő titkárnő.
A sokkot és a sebek nyalogatását követően az SPD támadásba lendült, s a fair politizálás hiányával vádolta a helyi választási bizottság CDU-s elnökét, mert az elmulasztotta figyelmeztetni őket.
Közben pénteken délután az önkormányzat testületi ülése elutasította a választások április 22-re történő halasztására és ezzel együtt a jelöltállítási határidő automatikus meghosszabbítására vonatkozó SPD előterjesztést.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Marion Kraske Vörös ígéretek, vörös hazugságok című, bécsi keltezésű cikkében tudósít az új osztrák kormány megalakulásáról.
Heves tiltakozások kísérték Alfred Gusenbauer SPÖ-elnök kancellári beiktatását. A tüntetők árulásról, csalásról és hazugságról beszélnek. A beiktatás éjszakáján fiatal szocialisták megszállták a Gusenbauer hetedik kerületi lakásához vezető utakat, s rövid időre elfoglalták az SPÖ Löwelgasse-i pártközpontját.
Idősebb párttagok csendesebben tiltakoznak, főként Felső-Ausztriában és Stájerországban sorozatban adják vissza a tagkönyveiket. Kormányfői beiktatáskor már tapasztalható volt egy hasonló tiltakozás 2000-ben, amikor Wolfgang Schüssel koalícióra lépett Jörg Haiderrel. A Gusenbauer beiktatását kísérő tiltakozás ugyanakkor felfogható a történelem iróniájának, hiszen a kerekarcú hivatásos politikus az utolsó pillanatig azt ígérte, hogy célja az ÖVP-FPÖ-BZÖ koalíció legsúlyosabb hibáinak kijavítása. Mint hangoztatta, el kívánja hagyni a „szociális leépítések útját”. Még szerdán is így fogalmazott az SPÖ újévi konferenciáján, s ígéretet tett „Európa vélhetően legkorszerűbb szegénységellenes eszköztárának” bevezetésére.
A koalíciós szerződés napvilágra kerülése óta azonban Gusenbauert sokan hazugnak tartják. Még a kampányban megígérték, hogy a Schüssel-kormány által bevezetett 363 eurós tandíjat azonnal megszünteti. Nos, a 177 oldalas koalíciós megállapodásban ebből már semmi sem maradt. Aki továbbra is ingyen szeretne az egyetemeken tanulni, annak a jövőben 60 órányi ingyenmunkát kell végeznie kórházban, vagy idősek otthonában. Ezzel a kényszermunkával az SPÖ minden idők legnagyobb disznóságát kívánja bevezetni – vélekedik az Osztrák Főiskolai Szövetség.
Ugyanez történik az SPÖ másik igen fontos választási ígéretével, az Eurofighter vásárlási szerződés felmondásával, ami jogilag szinte keresztülvihetetlen.
S a kormányzati tárcák felosztásánál is az SPÖ számtalan kompromisszumra kényszerült, három kulcstárcát – a külügyet, a belügyet, valamint a befolyásos pénzügyet az ÖVP birtokolja. Még a szocialisták egyik kulcsterületét, a munkaügyet is a konzervatív vezetésű gazdasági minisztérium irányítja majd.
origo.hu
Megkérdeztük Rost Andreát: kétgyermekes édesanyaként mit szól ahhoz, hogy Magyar Péter szerint vegyen újat magának, akinek külföldön él a gyermeke?
