„Amerikai mák”: támogatott kábítószertermelés?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung által idézett kutató nem zárja ki, hogy amerikai támogatás lehet az Afganisztánban, nemesített növényekkel fellendülő ópiumtermelés mögött. Részletesen foglalkozik az afganisztáni kábítószertermelés problémáival. Az Ö1 beszámol Dalos György berlini előadásáról. A Focus tudósítása szerint az SPD-ben is árulóznak.

2007. 03. 24. 16:24
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Christian Schwägerl A titokzatos „amerikai mák” című cikkében foglalkozik a német tudósok dilemmájával. Nyugati politikusok máig azon tanakodnak, miként történhetett, hogy 2006-ban a NATO által megszállt Afganisztánból származott a világ ópiumtermelésének kilencven százaléka. Közben az ázsiai országban már megkezdődött az új drogszezon: „A magok már a földben vannak, az ország keleti felében a mák már öt centiméter magas“, nyilatkozta Michael Pohly, a Berlini Szabad Egyetem orvosa és néprajzkutatója. Az ENSZ becslése alapján Afganisztánban 165000 hektáron termelnek mákot és az ország minden nyolcadik lakosa ebből él. A tálib rezsim alatt 1999-ben 4500 tonna ópiumot, a világban előállított mennyiség 77 százalékát termelte Afganisztán. 2001-ben ez 150 tonnára csökkent, mert a tálibok keményen felléptek a máktermelés ellen. A termelés később közvetlenül a nyugati megszállók szeme láttára növekedett, 2005-ben 4100 tonna nyersópiumot nyertek ki az afgán mákból, 2006-ban az előállított mennyiség elérte a 6100 tonnát – a világtermelés 90 százalékát – ami világcsúcs. Mindeddig nincs bizonyíték arra, hogy új, nagy teljesítményű mák lenne a piacon, de a Kabulban dolgozó ENSZ-drogelhárító alkalmazottak megfigyelései alátámasztják Pohly gyanúját. „2005-ig egy kilogramm heroin előállításához tíz kiló ópiumra volt szükség, ma már elég hét“, nyilatkozta Hakan Demirbuken. Michael Pohly nem kíván addig várni, amíg az ENSZ rendelkezésére bocsátja a kutatásai finanszírozásához elengedhetetlen pénzt. Anélkül is értesült kapcsolatai révén az új fajtáról, mely az „amerikai mák” névre hallgat. „Ez a típus először a 2001-es nyugati invázió után tűnt fel Afganisztánban és talán csak véletlenül hívják így” – nyilatkozta Pohly. A fajta eredetéről csak feltételezésekkel rendelkeznek. Egy biztos: egyszer exportáltak mák-vetőmagot Afganisztánba. „Azt tudjuk, a CIA a nyolcvanas években egyszer már megtette ezt, azért hogy a szovjet megszállók ellen harcolókat gyorsan a fegyvervásárláshoz szükséges pénzhez juttassa“ – nyilatkozta Pohly.

Ö1 (oe1.orf.at)

Az osztrák közszolgálati rádió Kristina Pfoser Szerzői est a lipcsei könyvvásáron című cikkében ismerteti a rendezvényen elhangzott véleményeket. A lipcsei könyvvásár keretében megrendezett berlini irodalmi kollokvium hagyományai szerint ott a művészek a politikáról is szót ejtenek. Az idei rendezvény mottója „Ünnepi beszédek és mindennapi problémák – Európa a politikai folklór és a nemzeti populizmus között” volt. Hat szerző beszélt a fenti témáról. A szerzők részben kijózanító, részben pesszimista képet vázoltak az unió jelenlegi állapotáról és új tagállamairól. „Több, mint 15 év választja el ezeket az országokat a létező szocializmustól, de még mindig abban élnek – legalábbis párhuzamosan a mában és a tegnapban” – vélekedett a Berlinben élő Dalos György. A keleti blokk 22 tagállama „még hosszú ideig a saját történelmének foglya marad” – vélekedett az író. Dalos az egykori keleti blokk államainak kiemelkedő populistáiként említette a lengyel Kaczynski testvéreket és honfitársát Orbán Viktort, akik „szívesen használják a keresztény-nemzeti ideológia rekvizitumait” és felépítettek „egy sajátos konstrukciót”, amit Dalos „poszthumusz antikommunizmusnak„ nevezett.

Focus (focus.de)

A müncheni hírmagazinban Müntefering Lafontaine-t az SPD elárulójának nevezte című cikkében ismerteti a Szociáldemokrata Párt két egykori elnökének vitáját. Oskar Lafontaine (az SPD elnöke 1995-1999 között) elárulta az SPD-t és „a baloldali, szociáldemokrata eszméket” nyilatkozta Franz Müntefering (2004-2005), a berlini nagykoalíció munkaügyi minisztere és alkancellárja. „Lafontaine egy populista, a legnagyobb egy személyes rt. az országban” – vélekedett a Baloldali Párt a PDS kijelölt vezetőjéről. A munkaügyi miniszter kizárta, hogy a 2009-es szövetségi választások után közös koalíciós kormányt alakítsanak. (A PDS és az SPD két tartományban, Mecklenburg-Előpomerániában és Berlinben közösen kormányoz – a szerk.) Mindeközben a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (a német belső elhárítás, mely a belföldi szélsőséges csoportok ellenőrzésében is illetékes – a szerk.) vezetése indokoltnak tartja a Baloldali Párt megfigyelését. Évek óta „konkrét támpontok találhatóak a párton belüli szélsőbaloldali törekvésekre”, nyilatkozta a hivatalt vezető Heinz Fromm. Összességében a Baloldali Párt „ambivalens képet“ nyújt. Így például alkalmanként a párt egyes tagjai nyilatkozataiból „bizonyos szimpátia csendül ki az erőszakos autonóm csoportok“ iránt. A párt emellett számos külföldi kommunista párttal tart fent szoros kapcsolatot, magyarázta Fromm. „S nem utolsó sorban léteznek a pártba integráltan „szélsőséges platformok”: a kommunista platform, a marxista fórum és hasonló csoportosulások, melyet a pártvezetés nem csak tűr, de hanem mint a PDS elfogadott alkotórészére tekint.” Miután a PDS egyesülni kíván a Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívája (WASG) nevű szervezettel, ez további nehézségeket okozhat, a WASG-ben láthatóan trockista csoportok is megvetették a lábukat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.