Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Christian Schwägerl A titokzatos „amerikai mák” című cikkében foglalkozik a német tudósok dilemmájával. Nyugati politikusok máig azon tanakodnak, miként történhetett, hogy 2006-ban a NATO által megszállt Afganisztánból származott a világ ópiumtermelésének kilencven százaléka. Közben az ázsiai országban már megkezdődött az új drogszezon: „A magok már a földben vannak, az ország keleti felében a mák már öt centiméter magas“, nyilatkozta Michael Pohly, a Berlini Szabad Egyetem orvosa és néprajzkutatója. Az ENSZ becslése alapján Afganisztánban 165000 hektáron termelnek mákot és az ország minden nyolcadik lakosa ebből él. A tálib rezsim alatt 1999-ben 4500 tonna ópiumot, a világban előállított mennyiség 77 százalékát termelte Afganisztán. 2001-ben ez 150 tonnára csökkent, mert a tálibok keményen felléptek a máktermelés ellen. A termelés később közvetlenül a nyugati megszállók szeme láttára növekedett, 2005-ben 4100 tonna nyersópiumot nyertek ki az afgán mákból, 2006-ban az előállított mennyiség elérte a 6100 tonnát – a világtermelés 90 százalékát – ami világcsúcs. Mindeddig nincs bizonyíték arra, hogy új, nagy teljesítményű mák lenne a piacon, de a Kabulban dolgozó ENSZ-drogelhárító alkalmazottak megfigyelései alátámasztják Pohly gyanúját. „2005-ig egy kilogramm heroin előállításához tíz kiló ópiumra volt szükség, ma már elég hét“, nyilatkozta Hakan Demirbuken. Michael Pohly nem kíván addig várni, amíg az ENSZ rendelkezésére bocsátja a kutatásai finanszírozásához elengedhetetlen pénzt. Anélkül is értesült kapcsolatai révén az új fajtáról, mely az „amerikai mák” névre hallgat. „Ez a típus először a 2001-es nyugati invázió után tűnt fel Afganisztánban és talán csak véletlenül hívják így” – nyilatkozta Pohly. A fajta eredetéről csak feltételezésekkel rendelkeznek. Egy biztos: egyszer exportáltak mák-vetőmagot Afganisztánba. „Azt tudjuk, a CIA a nyolcvanas években egyszer már megtette ezt, azért hogy a szovjet megszállók ellen harcolókat gyorsan a fegyvervásárláshoz szükséges pénzhez juttassa“ – nyilatkozta Pohly.
Ö1 (oe1.orf.at)
Az osztrák közszolgálati rádió Kristina Pfoser Szerzői est a lipcsei könyvvásáron című cikkében ismerteti a rendezvényen elhangzott véleményeket. A lipcsei könyvvásár keretében megrendezett berlini irodalmi kollokvium hagyományai szerint ott a művészek a politikáról is szót ejtenek. Az idei rendezvény mottója „Ünnepi beszédek és mindennapi problémák – Európa a politikai folklór és a nemzeti populizmus között” volt. Hat szerző beszélt a fenti témáról. A szerzők részben kijózanító, részben pesszimista képet vázoltak az unió jelenlegi állapotáról és új tagállamairól. „Több, mint 15 év választja el ezeket az országokat a létező szocializmustól, de még mindig abban élnek – legalábbis párhuzamosan a mában és a tegnapban” – vélekedett a Berlinben élő Dalos György. A keleti blokk 22 tagállama „még hosszú ideig a saját történelmének foglya marad” – vélekedett az író. Dalos az egykori keleti blokk államainak kiemelkedő populistáiként említette a lengyel Kaczynski testvéreket és honfitársát Orbán Viktort, akik „szívesen használják a keresztény-nemzeti ideológia rekvizitumait” és felépítettek „egy sajátos konstrukciót”, amit Dalos „poszthumusz antikommunizmusnak„ nevezett.
Focus (focus.de)
A müncheni hírmagazinban Müntefering Lafontaine-t az SPD elárulójának nevezte című cikkében ismerteti a Szociáldemokrata Párt két egykori elnökének vitáját. Oskar Lafontaine (az SPD elnöke 1995-1999 között) elárulta az SPD-t és „a baloldali, szociáldemokrata eszméket” nyilatkozta Franz Müntefering (2004-2005), a berlini nagykoalíció munkaügyi minisztere és alkancellárja. „Lafontaine egy populista, a legnagyobb egy személyes rt. az országban” – vélekedett a Baloldali Párt a PDS kijelölt vezetőjéről. A munkaügyi miniszter kizárta, hogy a 2009-es szövetségi választások után közös koalíciós kormányt alakítsanak. (A PDS és az SPD két tartományban, Mecklenburg-Előpomerániában és Berlinben közösen kormányoz – a szerk.) Mindeközben a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (a német belső elhárítás, mely a belföldi szélsőséges csoportok ellenőrzésében is illetékes – a szerk.) vezetése indokoltnak tartja a Baloldali Párt megfigyelését. Évek óta „konkrét támpontok találhatóak a párton belüli szélsőbaloldali törekvésekre”, nyilatkozta a hivatalt vezető Heinz Fromm. Összességében a Baloldali Párt „ambivalens képet“ nyújt. Így például alkalmanként a párt egyes tagjai nyilatkozataiból „bizonyos szimpátia csendül ki az erőszakos autonóm csoportok“ iránt. A párt emellett számos külföldi kommunista párttal tart fent szoros kapcsolatot, magyarázta Fromm. „S nem utolsó sorban léteznek a pártba integráltan „szélsőséges platformok”: a kommunista platform, a marxista fórum és hasonló csoportosulások, melyet a pártvezetés nem csak tűr, de hanem mint a PDS elfogadott alkotórészére tekint.” Miután a PDS egyesülni kíván a Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívája (WASG) nevű szervezettel, ez további nehézségeket okozhat, a WASG-ben láthatóan trockista csoportok is megvetették a lábukat.
origo.hu
Nem szeretnénk, ha csak a liberális, baloldali hangok hallatszódnának
