Lukács Csaba: Pénzért minden vállalható

Lukács Csaba: Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Európában listavezetők vagyunk a tévé előtt eltöltött idővel (míg a felnőtt magyar népesség 1977-ben átlagosan napi 89 percet ült a doboz előtt, ez a szám ma már bőven meghaladja a napi négy órát), és hogy a kereskedelmi televíziók által fontosnak tartott valamennyi korcsoportban évek óta emelkedik ez a szám (a fiataloknál gyorsabban, mint a felnőtteknél, talán azért, mert előbbiek őszintébben válaszolnak a kérdezőbiztosoknak), mindjárt kiderül, miért térnek az emberek olyan könnyen napirendre az őszödi beszéd, az immár napi hazugságok és gazdasági botrányok fölött. Ami nincs a tévében, az nem létezik, ami pedig benne van, az minden szinten gyomorforgató, és nehéz megkülönböztetni a fikciót a valóságtól. Pénzért mindent szabad, ne legyenek gátlásaink – üzeni a televízió, a politikusok pedig veszik az üzenetet. Mi meg csak nézünk, mint a moziban.

(Magyar Nemzet, 2007. április 27.)