Csontos János: Itt persze mindjárt beúszik a képbe Rúzsa Magdi, akinek az egész érzelmes Szerbia (is) a lába előtt hever, mert egységes egésznek tekinti a reménytelenül népkeveredéses Duna mentét. Vajon mit értettek az ő internacionális bluesából az eurovíziós dalfesztiválon mindazok a kommersz nációk, amelyeknek lezárt valami a történelem; zenén pedig jobbára azt a kilúgozott valamit értik, ami a dzsesszből indult, de gyakorlatilag nem érkezett meg sehova? Vajon több esélye lenne-e az anglofón Dániel AnnaHnak, ha volna a zeneipar világában valóságos szabad verseny; s kevésbé számítana a multinacionális promóció, mint az istenadta sötét bársonyhang? Átszűrődne-e akkor a globális szívekbe a szláv, a francia, a magyar bánat és derű? Átmenthetné-e magát a lappangó Európa?
Karinthy Frigyes óta tudjuk: minden másképpen van. A legkiválóbb hazai dzsesszmuzsikusok sem segítik győzelemre a sötét bársonyt, ha lélekborzoló csillogását a színpadi mechanizmus elmulasztja reflektorfénybe állítani. A hír és név manapság sokkal inkább szervezés és befektetés, mint érdem és tehetség dolga. Mégis jó tudni, hogy a csoda velünk él. Sokféle alakot ölthet: lehet például egy lány a házból.
(Magyar Nemzet, 2007. május 31.)
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
