Karátson Gábor: Kossuth téri beszéd

Karátson Gábor: Magamat is megkísértett a gondolat, hogy felkéredzkedjek a szószékre, világosan láttam azonban, hogy lényegi értelemben nem tudnék mit mondani; egy népgyűlés szónoka csak azt mondhatná, hogy „Utánam!”, de hát hova jöjjenek utánam? Mégis ezért adtam jelen elmélkedésemnek a Kossuth téri beszéd címet, mert mennyei értelemben úgy kellene lennie, hogy tudjunk valamit mondani; és azért idéztem viszont a Márk evangélium Jézus Krisztusát, mert nyilvánvaló az is, hogy egy összeomló világrendszerben – amely, mondanom se kell, épp összeomlásában válik végtelenül fenyegetővé – már csak egy isten tudná megmondani, mit cselekedjünk. A legmagasabb tanítás, amely – mint mindig – esetünkben is szintetikus tanítás volna, mindenre kiterjedő, váratlanul és bármikor megjelenhet. Azok a jó emberek, akik nem fordulnak el a közügyektől, ha nem tudják is esetleg, siralmas napjainkban, mitévők legyenek, a várakozást ne adják fel soha.

(Magyar Nemzet, 2007. május 8.)