Lóránt Károly: Sarkozy átvágja a gordiuszi csomót

Lóránt Károly: Ami Franciaországon túlmenően is igazán népszerűvé teszi Sarkozyt Nyugat-Európában, az a bevándorlókkal kapcsolatos nézete és földrajzi ismeretei. Le Pen azzal vádolja őt, hogy ellopta a programját, és ebben elég sok igazság van. Le Pen nézetei a bevándorlás leállításáról, az illegálisan bevándoroltak hazatoloncolásáról, a már bevándoroltaknak a francia társadalomba integrálásáról, az arab államok gazdasági megsegítéséről, hogy polgárai ne kényszerüljenek kivándorlásra, továbbá a francia nemzeti szuverenitás előtérbe helyezéséről szinte teljes egészében megtalálhatók Sarkozy programjában. Például a bevándorlás fékezését szolgálja a mediterrán térséggel kialakítandó különleges partnerségre vonatkozó javaslata, amelyben az unió segítené az észak-afrikai országokat, hogy gazdasági fejlődésükkel nyújtsanak munkalehetőséget népüknek, ily módon mérsékelve a kivándorlást. Sarkozynek, aki a De Gaulle-i hagyományok követőjének tekinthető, Európa határairól is világos fogalmai vannak. A jelenlegi, politikailag korrekt felfogás szerint az uniónak minden állam tagja lehet, ha annak értékeit elfogadja, tehát az unió akár a Van-tóig (Törökország keleti határa), akár a Csendes-óceánig is kiterjedhet. Ezzel szemben Sarkozy egyértelműen állást foglalt amellett, hogy Európa a Boszporusznál, illetve a Földközi-tengernél végződik, tehát Törökország vagy az észak-afrikai államok nem lehetnek az unió tagjai, legfeljebb különleges (preferált) partnerei.
Ezzel ami eddig megoldhatatlan feladatnak látszott, most megoldhatóvá vált. Nem akarnak az európaiak alkotmányt? Nem lesz! Nem akarnak igennel voksolni a népszavazásokon? Nem lesznek népszavazások! Nem akarják a török tagságot? Nem lesz tag Törökország! A dolog egyszerű, mint a gordiuszi csomó karddal való átvágása. De hogy a Sarkozy által összebarkácsolandó Európa tartós lesz-e, az már megkérdőjelezhető – mint tudjuk, Nagy Sándor birodalma sem élte túl alkotóját.

(Magyar Nemzet, 2007. május 23.)