OÉT: Nem született megegyezés a munkaidő szervezéséről

A szakszervezeti oldal elutasító, a munkáltatói támogató álláspontot alakított és fejtett ki a munkaidő szervezésére vonatkozó törvényjavaslatról. A szakszervezetek elzárkózása miatt nem kezdődhetett meg az alku e kérdésben esetleges kompromisszumról az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) pénteki ülésén.

A munkáltatói oldal nevében Dávid Ferenc szóvivő az Országgyűlésnek beterjesztett törvényjavaslat egészének támogatásáról nyilatkozott, Borsik János, a szakszervezeti oldal szóvivője viszont 3 paragrafust eleve visszautasított, a kormányzati oldal kompromisszumos javaslatot tett, ezt azonban érdemben nem vitatták.

Csizmár Gábor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára az iránt érdeklődött, hogy miként viszonyulnának a szociális partnerek a szakszervezetek által leginkább vitatott paragrafus módosító indítvánnyal történő visszavonásához, egy másik vitatott paragrafus fenntartásához, illetve a harmadiknál kompromisszum kialakításához. A szakszervezetek által leginkább vitatott paragrafus arról szól, hogy a munkáltatók által túlórával, ügyelettel együtt elrendelhető, legfeljebb heti 48 órás munkaidőn felül még további 12 órányi munkára vállalkozhatnának a dolgozók a munkáltatóval kötött egyéni szerződés alapján. A szakszervezeti oldal eleve elutasította, hogy erre egyéni szerződést köthessenek a dolgozók.

Nem változott meg a szakszervezetek álláspontja attól sem, hogy a paragrafus csak ügyeletre, folyamatos munkarendnél és akkor tenné lehetővé ezt a megállapodást, ha a munkahelyen eleve van kollektív szerződés, és az rendelkezik az általánosan elrendelhető 200 óránál több túlóráról, ügyeletről. Szerintük ilyen megállapodásban a dolgozók nem önként vállalnák a túlmunkát, hanem kényszer hatására, s ez erősítené kiszolgáltatottságukat.

A másik, szakszervezetek által vitatott paragrafus szerint a Munka törvénykönyve alapján általánosan alkalmazható két hónapos munkaidőkeretet három hónapra emelnék. Az Európai Unió irányelve egyébként általánosan négy hónapos keretet tesz lehetővé. A kollektív szerződés esetén a jelenlegi kétféle, négy hónapra és fél évre vonatkozó keretet egységesen fél évben határozná meg a paragrafus. Ugyanakkor nem tenné lehetővé, hogy bizonyos speciális munkaidő-beosztásokban a kollektív szerződésekben egyéves keretről állapodjanak meg, itt is csak a féléves keretben lehetne megegyezni.

A munkaidőkeret intézménye azt jelenti, hogy ennek átlagában kell eleget tenni a munkáltatónak a napi, heti nyolc-, illetve negyvenórás munkaidő-korlátnak, illetve a túlórával, ügyelettel vagy egyéni szerződéssel emelt munkaidőmértéket is a keret átlagában kell elszámolni. Azaz a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy nagyobb rendelés, munka esetén az időszak egy részében több munkaidőt rendeljen el, az átlag érdekében viszont az időszak másik részében csak kevesebb munkaidőt.

A kormányzati oldal ennél a paragrafusnál javasolta, hogy a leginkább vitatott paragrafus visszavonásával, egy másik vitatott paragrafus módosításával együtt ezt fogadja el a szakszervezeti oldal. A harmadik, módosításra javasolt vitatott paragrafusban ugyancsak a munkáltató és a dolgozó egyéni egyezségét kifogásolta a szakszervezeti oldal. Ez a paragrafus arra vonatkozik, hogy bizonyos speciális munkakörökben, illetve ha a munkáltató nem tud a munkaerő-közvetítéssel a szükséges munkaerőhöz hozzájutni, a dolgozók egy részével külön egyezséget köthessen az évenként általánosan elrendelhető 200 óránál több, legfeljebb 300 órányi túlórára.

A kormányzati oldal javasolta: keressenek olyan formát, amely az ilyen egyéni szerződés nélkül is biztosítaná ezekben a helyzetekben a munkáltatóknak a szükséges munkaerőt.

A munkáltatói oldal arra hívta fel a figyelmet, hogy az nem lesz éppen munkavállaló-barát, ha a szakszervezetek kérésére kihagyják a paragrafusból a dolgozókkal köthető egyéni szerződés intézményét, és a munkáltató bizonyos helyzetekben szabadon rendelheti el egyes dolgozóknál kollektív szerződés nélkül is az évi 300 órányi túlórát.

A munkáltatói oldal szerint a szakszervezetek nyilván azért utasítják el a munkavállalókkal közvetlenül köthető egyéni szerződés intézményét, mert ez csökkenti az általuk köthető kollektív szerződés szerepét. Ezt viszont nem tartják egyértelműen munkavállaló-barát magatartásnak.

(MTI)