Várkonyi Tibor: Dugó

Várkonyi Tibor: Miközben ez motoszkál a fejemben, hallom az újabb riasztást a rádióban. Egyik derék úrvezetőnk úgy találta kényelmesnek, parkoljon le a 17-es villamos sínjein, amíg ő a közelben elintézi ügyeit. Villamos se té, se tova. Egymás mögött már három veszteglő kocsi, az előzékeny vezetők ajtót nyitnak, a BKV-tól az utas még tanácsot is kap, vagy háromsaroknyira ott a busz, vagy lehet gyalogolni is, egészséges. Eszébe nem jut senkinek, hogy jöjjön a darus kocsi, vigye a renitenskedő autóját, utána meg, ha keresi, kapja vissza igazán borsos, és ne nevetséges büntetésért. Aki tömegközlekedési eszközt akadályoz, százakat bénít meg szeszélyével, önzésével, nincs tekintettel senkire, fizessen úrhatnámságáért. Lenne pénze talán a rendőrségnek is, kicsit javítani a béreken, nagyobb kedvre ösztönözni a derék őrmestereket, ne legyenek közömbösek, ne rántsanak vállat, istenem, Budapest megbénult néhány órára, kit is érdekel?

(Népszava, 2007. május 18.)