Vásárhelyi Mária: Ám, ha Kádár János jó hazafi és demokrata volt, akkor mit gondolunk azokról, akik '56-ban az életükkel vagy a szabadságukkal fizettek mindazért, amit Kádár elárult? És ha 1957. május elsején csupán a józan élni akarás csalt mosolyt az arcokra, akkor mi a véleményünk azokról, akik eközben a börtön falai között vagy a bitófa alatt éltették a magyar szabadságot? Ha a Kádár-rendszer a többség szerint jobb, szebb és élhetőbb volt mai világunknál, akkor mit tudunk felhozni a rendszerváltás és a demokrácia védelmében? Ha az államszocialista diktatúra besúgói a rendszer áldozatai voltak, akkor minek nevezzük azokat, akiket akár egy életre tönkretettek a jelentéseikkel? Amíg az ilyesféle kérdések sorára nem keressük meg a választ, addig nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyar választópolgár a legkülönbözőbb politikai manipulációk és hazugságok szabad prédája, hiszen addig a hazugság és az igazság közötti határok is elmosódnak. Addig a hazugság lesz a leghatékonyabb politikai fegyver, és hogy mi a hazugság, azt nem az egyes állítások valóságfedezete, hanem a politikai propaganda hatékonysága dönti el. Mert az 1957. május elsején fogant hazugság mindmáig elevenen kísért. Mai hazugságaink gyökerei odáig nyúlnak, vagy azon is túl.
(Népszabadság, 2007. május 8.)
ÁGOTA Közösség
Nevelőszülőknél élő gyermekek gyűjtöttek meghatározó élményeket az ÁGOTA® Táborban
