A táblabíróság Krémer László vezette büntetőtanácsa enyhítette az ügyben első fokon eljárt Baranya Megyei Bíróságnak a vádlottra korábban kiszabott tizenöt évig tartó fegyházbüntetését, mert emberölésben igen, kifosztásban azonban nem találta bűnösnek, és úgy ítélte meg, hogy a közveszélyokozást jelentő gyújtogatást gondatlanul kísérelte meg.
A tényállás szerint az ötvenéves, büntetett előéletű, italozó életmódot folytató B. Péter alkalmanként fát vágott a hetvenkét éves, egyedül élő, zárkózott asszonynál, aki munkáját néhány száz forinttal hálálta meg.
A vádlott 2006. február 9-én is vizet hordott és fát hasogatott nála, ám egyszer, amikor a nő hátat fordított neki, arra gondolt, milyen könnyű lenne leütni munkaadóját. Nem bírt ellenállni a kínálkozó alkalomnak, és egy fejszével többször lesújtott rá.
A gyilkos a magatehetetlen asszonyt az udvarról behúzta a házba, ahol látva, hogy még él, és a szemébe néz, még egy ütést mért a homlokára. Ezt követően értékek után kutatott, de csak ötszáz forintot talált, melyet végül nem vitt magával. Távozáskor bezárta a bejárati ajtót, a kulcsot pedig egy patakba dobta.
A magára hagyott idős asszony huszonnégy órán belül meghalt, sérülései olyan súlyosak voltak, hogy életét azonnali orvosi segítséggel sem lehetett volna megmenteni.
B. Péter majdnem egy hónappal később, március 6-án kíváncsi lett, mi lett a nő sorsa, ezért betört hozzá. Mivel a holttestét ott találta, meggyújtotta, majd eloltotta az ajtó körüli szivacsot, hogy felhívja a figyelmet a házra. A füstöt látva valaki hívta a tűzoltókat, akik eloltották a házban maradt parázsból keletkezett tüzet, és megtalálták az áldozatot.
A gyilkost édesanyja otthonában fogták el, miután veszekedett anyjával, és nála is tüzet okozott.
A táblabíróság ítélete nem jogerős, mert az ügyész fellebbezett a kifosztás ügyében hozott felmentő ítélet ellen.
(MTI)
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
