Bolgár György: Szóval semmi sem az, aminek látszik. A magyar államháztartási helyzet változatlanul és alapvetően sokkal súlyosabb, mint ahogy azt a közvélemény és a politika érzékeli, illetve érzékelteti, éppen ezért mindenképpen alaposan át kell szabni az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a szociális támogatási rendszert, az oktatást, mert ezek a jelenlegi keretek között annyi pénzt visznek el, hogy a gazdaság nem képes ennyit kitermelni. Ugyanakkor a kezdeti, radikális lépésekkel máris akkorát sikerült változtatni az események menetén, hogy bármelyik uniós kormány a mellét döngetné büszkeségében (igaz, előtte meg a fejét verte volna a falba). A kis magyar tragédia az, hogy továbbra is az illúziók világában élünk, és a politikai vitákban nem az egyik racionális (nem bánom, akár érzelmileg is megtámasztott) érv kerül összetűzésbe a másikkal, hanem a realitásokhoz igazodó, jobban vagy rosszabbul kivitelezett lépések ütköznek meg a szemfényvesztéssel és állandó illúziókeltéssel. És ilyen helyzetben még az Alkotmánybíróság is beszáll az illúziókeltők mellé egy jogi érvelésében meglehetősen vitatható, viszont az illúziókat dúsan tápláló döntéssorozatával. Minden másképp van. A kormányt folyamatosan nehéztüzérséggel lövik, hogy itt súlyos megélhetési, gazdasági, politikai és erkölcsi válság van. Holott mindegyiket sikerült elkerülni, és éppen az az erkölcstelenség, hogy megpróbálják fenntartani a robbanásig feszült válsághangulatot. És ha egyszer valamitől valóban kirobban egy igazi válság, minden másképp lesz. Ne tudjuk meg.
(Népszava, 2007. június 8.)
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
