Deák Zsigmond: A magyar futball tragédiája abban áll, egyrészt valaha túl magasan állt a csillaga ahhoz, hogy a mostani mélypont ne tűnjön sorstragédiának, másrészt olyan kurzus vezeti, amelynek nincsen semmilyen, de főképpen szakmai és erkölcsi alapja a rendbe hozásához. Mert annak idején, amikor Baróti Lajos vagy Illovszky Rudolf számított mércének, akkor a problémák ellenére még bízhattunk valamiben. Most már semmiben. Látták a norvég Pedersen arcát, ahogy gúnyosan mosolyogva nézte a mieink szerencsétlenkedését? Ezt azért még nehéz megszokni.
S közben itthon egyre kevesebben bosszankodnak azon, hogy évek óta a legkönnyebb selejtezőcsoportba kerül a válogatott, de legfeljebb az ötödik helyért csatázhat, hogy az ígéret ellenére nem fiatal, hogy megint a média a hibás kudarcokban. A szurkolók, a közvélemény beletörődését a sajtó is követi: a norvégok elleni Eb-selejtezőre nem küldött Oslóba tudósítót az egyetlen magyar sportnapilap, a Nemzeti Sport. Ilyen válogatott tétmérkőzéssel kapcsolatosan gyakorlatilag még nem történt. Van ugyan mire fogni (orvoskongresszus miatt nem akadt szállás), de sejtjük, mi a lényeg: nem érdemes az újabb, előre kalkulálható kudarcért pénzt kidobni. A fertő, amelybe a magyar labdarúgás süllyedt, mély. Saját magát a hajánál fogva nem képes kihúzni, s főnixmadárként sem éled újjá. Ám ettől még a felszín fecsegése mögött érdemes figyelni a mélység hallgatását. Hátha valami mégis kibukik belőle. Egy tiszta hang.
(Magyar Nemzet, 2007. június 8.)
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
