Tölgyessy Péter Stabilitás, válság és útkeresés az új magyar demokráciában című előadásában nagy ívű történelmi kitekintésben vázolta a hazai parlamentarizmus történetét. Állította: Magyarország a legjobb úton volt ahhoz, hogy a nyugati parlamentáris modellt bevezesse, s ha nincs Trianon, akkor szerves fejlődéssel ezt el is érte volna.
Az előadó kijelentette, a magyarországi rendszerváltás igen nehéz helyzetből indult. Egyrészt a magyarok egy része máig az ország fénykorának tartja a Kádár-rendszert, másrészt frusztrálta a magyarokat, hogy a rendszerváltást követően szembesültünk Európán belüli lemaradásunkkal. Pedig a harmincas években még közepesen fejlett ország voltunk, egy szinten Ausztriával, s még a szocializmus idején is a béketábor legvidámabb barakkjában éltünk.
Tölgyessy szerint igen kedvezőtlenek a demokrácia feltételei. Egyrészt, mert 1989 után nem alakult ki a stabil demokrácia egyik előfeltétele, a széles középosztály, másrészt túl sokáig tartott Magyarország uniós befogadása, végül a klasszikus értékek – teljesítmény, szorgalom, megbízhatóság – Nyugaton is válságban vannak. Egyre nagyobb annak a veszélye, hogy többek között az új kihívók – India, Kína – miatt életszínvonalában, de a politikai rendszerében sem lesz olyan, mint a Nyugat.
Az előadó szerint az első rendszerváltó kormány „kegyetlenül” reformált, ennek következtében megszűnt 800 000 legális munkahely, s ez a költségvetés drámai helyzetének egyik legfontosabb oka. A másik ok szintén a Kádár-korszak öröksége, a hatalmasra duzzadt szürkegazdaság. Az előadó a létező szocializmus súlyos következményének nevezte a társadalmi összefogás, a nemzeti szolidaritás hiányát, a „kaparj kurta” mentalitást.
Tölgyessy úgy vélte, a szociálliberális koalíció Medgyessy Péter alatt előbb a kádárizmus első jellemző politizálási módjával, az osztogatással próbálkozott. Most, a második nem kevéssé jellemző elem, az importált ötletekből építkező reformrohamok időszakát éljük. Az előadó szerint ugyan az ország igen súlyos helyzetben van, de az nem írható le a parlamentarizmus válságaként. Az igazi probléma a magyarok megosztottsága és az a tévhit, hogy egyszer s mindenkorra le lehet győzni a politikai ellenfeleket. Ha az ország vezetése és a társadalom képtelen átlépni ezen az acsarkodáson, akkor talán végleg eljátssza a ma még meglévő uniós felzárkózási esélyeit.
Nincs rendben a rendszerváltás rendszere
Stumpf István Demokráciadeficit és kormányképesség című előadásában vitatta Tölgyessy tézisét és állította: nincs minden rendben a rendszerváltás rendszere körül. Azaz, az 1989-90-ben kialakult intézményrendszer és az akkor megkötött alkuk is részét képezik a mai magyarországi politikai válságnak. Az előadó szerint ma már nem kerülhetőek meg olyan kérdések, mint például, hogy milyen mandátummal zajlottak a kerekasztal-tárgyalások? Ki dolgozta ki a rendszerváltás forgatókönyvét? Ha minden rendben van, akkor miként kerülhet ennyire szembe egymással a jogállam két olyan fontos intézménye, mint az Alkotmánybíróság és az OVB?
Stumpf elmondta, vizsgálni kell a mai politikai válság megértéséhez a jogrendszerben lévő buktatókat is, például azt, hogy az érvényben lévő párttörvény hogyan korrumpálja az egész politikai életet? Hiszen a gyakorlatban a pártelnök és pénztárnok dönt a listás képviselői helyekről, így zárójelbe kerül a képviselői függetlenség, a parlament egyszerű szavazógéppé silányul. Az ismert politológus szerint ezek tették lehetővé, hogy mára kialakult az általa „gyurcsányizmusnak” nevezett jelenség, melyet a példátlan miniszterelnöki hatalomkoncentráció jellemez. Úgy vélte, többek között ennek a hibás és rossz hatékonysággal működő rendszernek a következménye az egészségügy területén is tapasztalható káosz.
Stumpf az elmúlt évek egyik legsúlyosabb következményének a társadalmi és jogi normák lejáratódását nevezte. Szerinte nemcsak a parlamenti demokrácia, hanem a gazdaság, a társadalom és a közerkölcsök is súlyos válságba kerültek, ráadásul e problémáknak nincs rövid távon is hatékony megoldása.
A képviselő beszélő szerszám
Jávor Béla szerint a mai problémák a népi demokrácia parlamentet torzító hatásaira vezethetőek vissza, hiszen a nagyobb kormánypárt ebben az időszakban szocializálódott. Amikor a képviselő szinte csak beszélő szerszám volt, a parlament kiérdemesült elvtársak gyűjtőhelyévé süllyedt. A hatalom alkotmánysértő megszerzése nem képzelhető el az ehhez szekundáló párt nélkül. Az előadó szerint az ellenzék ebben a helyzetben alig tehet valamit. A kiutat a tisztán egyéni körzeteken alapuló választási törvény, illetve a képviselők visszahívhatóságának bevezetése, továbbá a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményének bevezetése jelenthetné.
origo.hu
Nagy Bandó András ideges: ezt mondta, amikor Magyar Péter saját szavazóit gyalázó kijelentéseiről kérdeztük
