Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Michaela Wiegel Magabiztosság a kormánynál – defetizmus a szocialistáknál című párizsi keltezésű cikkében foglalkozik a mai franciaországi parlamenti választás első fordulójával.
François Fillon miniszterelnök választókörzetében a szocialisták François Hollande pártelnök-kabinetvezetőt állították csatasorba. Stéphane Le Foll Sarthe megye negyedik választókörzetében próbálja megmenteni a szocialisták becsületét, és megakadályozni azt, hogy a kormányfő az első körben elnyerje a mandátumot. „Célom, hogy második fordulóra kényszerítsem a miniszterelnököt“, nyilatkozta Le Foll. A kormányfő megígérte, ha vereséget szenvedne, akkor azonnal lemond. Elődeihez, Villepinhez vagy Raffarinhez hasonlóan nem kellett volna megmérettetnie magát, de Fillon éppen új, miniszterelnöki szerepében szeretné elnyerni a választók bizalmát, s ezzel megszerezni azt a demokratikus legitimációt, ami az elnök kegyelméből kinevezett kormányfőként hiányzik.
Öt évvel ezelőtt Fillon már az első körben győzött a 24 órás autóversenyekről híres Le Mans közelében lévő választókörzetében. 2002-ben is Stéphane Le Follnak hívták szocialista kihívóját. Az egyetlen különbség, hogy most Le Foll lemondott arról, hogy kampányrendezvényére meghívja a pártelnököt. Hollande már régóta nem jelent komoly kampánysegítséget, s lassan legközelebbi munkatársai is kezdenek tőle eltávolodni.
A közvélemény-kutatási adatok kényelmes Fillon-többséget jövendölnek. Az Ifop adatai szerint Fillon az első körben a voksok 54, míg szocialista kihívója csak a szavazatok 25 százalékára számíthat.
Közvélemény-kutatások szerint a választási rendszer által felerősített többségre számíthat a kormányzó UMP, az 577 képviselői székből 379 és 460 közötti helyet szerezhetnek meg a francia konzervatívok. A szocialisták 80 és 159 mandátumra számíthatnak. A François Bayrou elnökjelölt által életre hívott Demokratikus Mozgalom („MoDem“) legfeljebb hat képviselőt küldhet a nemzetgyűlésbe. „Hosszú menetelésbe kezdünk”, nyilatkozta Bayrou, aki magát „ellenállónak” látja, s akinek meggyőződése, hogy kitartása hosszabb távon majd kifizetődik.
A szocialistáknál is mind erősebb a defetizmus. Ségolène Royal nem indul képviselői mandátumért, kampánysegítségét barátai számára ajánlották fel. Pl. Belfortban Jean-Pierre Chevènement korábbi bel- és hadügyminiszter kampányát támogatta. Royal a következő hónapokban külföldi egyetemeken előadásokat tart és konferenciákat látogat, hogy nemzetközi kapcsolatait kiépíthesse.
A választásokat követően vélhetően növekedni fog a nyomás a szocialistákra, hogy a pártvezetés kérdését a 2008 második felére tervezett kongresszus előtt megoldják. Hollande előreláthatóan nem indul újra a pártelnökségért. Ségolène Royal az elnökválasztáson elszenvedett veresége után jelezte, hogy szívesen vezetné a szocialista pártot.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Franz Walter Az autonóm, az ismeretlen lény című cikkében elemzi a G8-as csúcstalálkozón randalírozók mibenlétét.
Valójában nem lehet pontosan tudni, kik azok az autonómok, s van néhány hiteles adat arra, hogy még maguk, akik e csoporthoz tartoznak (tagsági igazolványuk nincs), maguk sem tudják világosan megmagyarázni. Ahol az utcakő hajigálása a tiltakozás csúcspontja, ott a szikár intellektuális magyarázat még említésre méltó előjátéknak sem tekinthető.
Az autonómok ugyan legitimációs muníciót szállítanak a konzervatív rendpártiaknak, de veszélyes forradalmároknak, vagy egyáltalán a rendszer komolyan vehető ellenfeleinek nem tekinthetők. Akcióik és módszereik mégis egy szekularizált változást jeleznek: minden az ipari társadalomban kialakult struktúra, szervezeti forma, összekötő anyag feloldódását.
Amikor a hagyományos szervezetek és ideológiák jövőre vonatkozó ígéretei eltűnnek, oda befészkeli magát a pillanat kultusza, a közvetlen jövő kielégítése, az adrenalinszintet emelő közvetlen akció. Ezekben az akciókban az amúgy tehetetlenek egy rövid pillanatra átélhetik a hatalom mámorát. Látják gyűlölt ellenfeleik arcán a félelmet. Így lesz ünnep az utcai harcokból, a megtapasztalt mindenhatóság orgiája az erőszakból.
Politikai értelemben a posztindusztriális társadalom csőcselékét aligha veszik komolyan, s most hirtelen a médiaérdeklődés középpontjában állnak, s az utcai harcok hőseivé nemesülnek. A média is szereti ezeket a képeket: lángok, harcok, szétvert autók, gazemberek és hősök, az egyenruhás jók és az elfedett arcú rosszak. Ennyiben a média is hozzájárul a „csőcselék” visszatértéhez. Igazán veszélyes a csőcselék vágyakozása az egyre erőszakosabb akciók iránt, hogy így fenntartsák a média érdeklődését, s még jobban erősítsék akcióikban a provokációs elemet. A kapitalizmust ugyan nem veszélyeztetik, de akcióikkal a józan, liberális belügyi politikát még nehezebbé teszik.
origo.hu
Teljesen máshogyan beszél nyilvánosan és a magánbeszélgetéseiben Magyar Péter a nyugdíjasokról
