Seszták Ágnes: A casting nem különleges ruhadarab, hanem szereplőválogatás, a míting összejövetel, a rafting meg vadvízi evezés. Médiamunkások! Mit szóltok a borzasztó finomhoz, a rettenetesen jóhoz, a szörnyen nagyszerűhöz és a piszok kreatívhoz? Meg a kisugárzáshoz. Ez utóbbi főképp a vetkőző táncosnők és a dudvaként gyarapodó szépségkirálynők sajátja.
Futószalagon készülnek a fordítások, és borzadhatunk, ki mindenki szótározhat ebben az országban. Kedvenc példám a „periférikus látás”. A szereplő nem a szemzugából vagy szeme sarkából néz valamit, hanem a „periférikus látásával, a látómezeje széléről érzékeli”. Az ávós évekből citálták ide a rendőri „túlkapást”. Ha van túlkapás, akkor van kapás. Kapás, ha elverik az illetőt, a túlkapás, ha kilövik a szemét is? És mi van, ha meg is verik, ki is lövik a szemét? Nem akarom „túllépni a lélektani határt”, mert az „beláthatatlan következményekkel járna”. Magyar Bálint „tudásalapú társadalmában” állítólag egy életen át tanulunk. Nem lehetne magyarul is?
(Magyar Nemzet, 2007. június 8.)
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
