„Kidőlt egy tölgy, talán a legnagyobb” – fogalmazott a ravatalnál a Farkasréti temetőben Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségnek elnöke. Az egykori kolléga „legendára, egy kivételes tehetségre” emlékezett búcsúbeszédében.
A sírhelynél Paul Lendvai, a Bécsben élő magyar származású újságíró búcsúzott, aki a „legjobb és legrégebbi barátjától” köszönt el. „Gömöri Endre magyar volt, de nemzetközi is (...), szekértábora a nemzetközi újságírók voltak” – fogalmazott. „Ő volt a hírlapírók hírlapírója, önálló gondolkodásával nemzedékeket nevelt fel” – tette hozzá.
Gömöri Endre külpolitikai újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tiszteletbeli elnöke, a Figyelő című gazdasági hetilap főmunkatársa volt. Rendszeresen közölt publicisztikákat a Figyelőben és a Népszabadságban, olvasóit lenyűgözte tájékozottságával, elemző- és íráskészségével.
A közönség érdeklődését cikkei mellett számos könyvvel is megpróbálta kielégíteni, többek között: Kína a 10 000 mérföldes úton (1950); Irán (1954); Irán: egy amerikai modell bukása (1979); Rejtett szolgálat.
Gömöri Endre tevékenységét számos rangos díjjal, kitüntetéssel ismerték el. 1983-ban Rózsa Ferenc díjat, 1991-ben Pulitzer-emlékdíjat, 2000-ben az Európai Újságíró Szövetség Emmanuele Gazzo-díját, 2001-ben Pethő Sándor-díjat, 2003-ban Bossányi-díjat, Demény Pál emlékérmet, Béke Inter-Lyra-díjat és Prima Primissima-díjat kapott. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével (polgári tagozat) tüntették ki, 2006-ben pedig Szabad Sajtó-díjat kapott.
(MTI)
hírszerző
Orosz állampolgárságot kapott az amerikai hírszerző
