Vitézy Zsófia: A konclesés művészete

Vitézy Zsófia: Mi is tehát a probléma? Tényleg az alkotói szabadság féltése? A szakma nem hagyja magát sárba tiporni – toporzékolnak a nyílt levél aláírói. És azokat meg is téveszthetik, akik még beveszik ezt a maszlagot. Akik nem kérdezik meg, vajon kikből is áll ma Magyarországon a színházi szakma. Név szerint. Beleszámít-e például Dörner György, Eperjes Károly, Schwajda György, a Szolnokra szintén pályázó, de a támadások miatt visszalépett Rátóti Zoltán vagy épp Balázs Péter? A válasz nem igényel hosszas nyomozást: nem számít bele. A szakma ugyanis nem szakmai alapon szerveződik. A pénz mozgatja és a politika: akik együtt tapsolják el az állami és önkormányzati támogatásból hulló milliókat, érdek- és baráti közösséget alkotnak. A liberális baráti kört ma már leginkább a félelem tartja össze. Attól, hogy hiába hoznak létre tucatnyi szervezetet, és ülnek be mindegyik kuratóriumába, lassan kicsúsznak karmaik közül a lehetőségek. Mert egyre kevesebb a szabad préda, de nem lesz kevesebb a koncleső. Ha nem így lenne, már régen kezdeményezniük kellett volna Szikora János leváltását, aki elérte, hogy az egyik legmagasabb támogatást kapó vidéki teátrum közönsége sorra visszaváltotta bérletét. Kedves konclesők! Ez a szakma valódi megalázása. Lehet tiltakozni.

(Magyar Nemzet, 2007. június 14.)