Vörös terroristák az NDK-ban

A Die Welt hosszú cikkben elemzi az SPD belső válságát. A Frankfurter Allgemeine Zeitung bemutatja az egykori RAF-terroristák NDK-beli életét. A Die Presse pedig összekeveri a Szabadság teret a Köztársaság térrel, mivel cikke szerint azért költözik az MSZP, mert Gyurcsány nem akarja ablakából a szovjet emlékművet bámulni.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív frankfurti napilapban Mechthild Küpper RAF az NDK-ban című cikkében az egykori terroristák kelet-németországi nyugdíjas napjait ismerteti. Susanne Albrechték 1977-ben a Dresdner Bank elnökségi tagja, Jürgen Ponto elrablását tervezték, de dulakodás közben a bankárt még lakásában lelőtték. Ezért a terroristák 1980-ban az NDK-ba menekültek. Hamis nevekkel – Albrecht az Ingrid Jäger nevet kapta – és kitalált életrajzokkal az NDK különböző városaiba telepítették a kilenc terroristát, még az egymás közötti kapcsolattartást is megtiltották nekik. Évente csak egyszer, akkor is csak a Stasi felügyelete mellett találkozhattak. Albrecht az NDK-ban egy fizikussal kötött házasságot, és egy fiút szült. 1986 óta a Stasi fizetett ügynöke volt, azonban még ebben az évben, a nyugatnémet televízióban sugárzott műsort követően környezete felismerte. „Hogyan élhet valaki ilyen múlttal?” – állt azon a cédulán, amit otthoni postaládájában talált.

Ezt követően a családot előbb Berlinbe, majd néhány évre Moszkvába költöztették; a Stasi, félve az NDK-ba áttelepített védenceinek lelepleződésétől, kitörölte a hivatalos aktákból a Moszkvába telepítésük előtti időszakot. A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) és a Stasi együttműködése nem sokkal az NDK összeomlása előtt ért véget. Az NDK-ba történő visszatérésük után letartóztatták és kiadták a RAF-tagokat a Szövetségi Köztársaságnak. Albrechtet 1991-ben a stuttgarti bíróság tizenkét évre ítélte.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilapban Peter Martos A szocialisták után a szovjet emlékmű is? címmel az MSZP-székház átköltöztetésével foglalkozik. Budapest központi terén áll egy szovjet emlékmű, melyen nemsokára túllép az idő – írja. Már jóval korábban követelték az emlékmű áthelyezését, mielőtt a tallinni ügy kirobbant volna. Most két szervezet összegyűjtött összesen 200 ezer aláírást, mert szerintük a Vörös Hadseregre egy kevésbé a város középpontján fekvő téren is lehetne emlékezni.

Gyurcsány Ferenc pedig pártelnökként nem kívánja a szovjet emlékművet nézni az ablakból, ezért eladja az MSZP Köztársaság téri székházát – teszi hozzá a Die Presse, ezzel összekeverve a Szabadság teret a Köztársaság térrel. Június végéig születik döntés arról, hogy az öt jelentkező közül kié lesz az épület. Az új főhadiszállás is történelmi helyszínen fog felépülni. Az utcát Szent Istvánról, a VII. kerületet Erzsébet királynéról nevezték el, s nem messze fekszik Budapest zsidó központjától. A környék „nem a legelitebb és nem a legfeltűnőbb, mert nem akarunk magunknak kárt okozni” – nyilatkozta Nyakó István a lap szerint. Az irodák szerények lesznek, csak a földszint lesz „nagy és nyitott”, ahova internetes kávéháznak kell becsalogatnia a fiatalokat, hogy ismét megtalálja a párt a népet.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Peter Dausend A mainzi emberke, Kurt Beck szükségben című cikkében az SPD válságát elemzi. (Az írás apropója a hétfői FAZ-ben a szociáldemokrata pártelnök tollából megjelentetett cikk.)

Az emberek biztonságot keresnek a globalizált világban – s az SPD-nek erre nincs válasza. Az SPD-nek mindmáig nem sikerült újraértelmeznie a politikai tevékenységének magját jelentő szociális igazságosság fogalmát úgy, hogy az megfeleljen a világméretű verseny kihívásainak, és közben hagyományos szavazóit se riassza el.

Az SPD úgy vélte, hogy Kurt Beckben megtalálta azt a személyt, aki képes megbirkózni a feladattal. Most azonban bekövetkezett a kijózanodás: a párt mainzi emberkéje ugyan tisztességesen próbálkozik – de elérni eddig nem tudott semmit. (Beck 1994 óta a Mainz székhelyű Rajna-vidék–Pfalz miniszterelnöke. Ugyanitt székel a ZDF, a második német közszolgálati csatorna, melynek szimbóluma a „mainzi emberkének” nevezett rajzfilmfigura.) A párton belül egyre gyakrabban hallható a BMW rövidítés, mely így magyarítható: „Becknek mennie kell”.

Arra, hogy a pártelnökkel gondok vannak, éppen maga hívta fel a figyelmet. Két nappal a heiligendammi G8-as csúcsot követően Beck is szót kért, és az FAZ-ben megjelent cikkében megtámadta a kancellár asszony által vezetett CDU „neoliberalizmusát”. Beck ezzel a támadással a nemzetközi figyelemben fürdőző kancellár asszonyt kívánta visszakényszeríteni a belpolitikai küzdelmekbe. A támadást azonban még párttársai is elítélték, főként annak rosszul megválasztott időpontja miatt. Ugyanis a kancellárt akkor támadni, amikor külpolitikai sikereket tud felmutatni, igencsak kicsinyes jellemre vall.

Mások a támadás okát sem értik, hiszen sokak szerint a nagykoalíció eddig sokkal inkább az SPD, mint a CDU/CSU kézjegyeit viseli magán. Ezért a CDU-t neoliberalizmussal vádolni azt is jelenti, hogy ezek a támadások automatikusan visszahullnak az SPD fejére. Ráadásul körbeudvarolja a bevallottan neoliberális FDP-t (mely 1994-2006 között a mainzi tartományi gyűlésben koalíciós partnere volt).

Az elvtársaknak azonban még nagyobb gondja, hogy Beck eddig képtelen volt olyan világos üzenetekkel megszólítani a választókat, mely világos profilt teremtene neki. Sokat beszél, de ezek a nyilatkozatok alig illenek egymáshoz.