Csontos János: Három nő példája

Csontos János: A harmadik hölgyet, Irént a kislánykorból kinőve – mint utóbb kiszivárogtatták – állítólag olajmaffiózóhoz fűzték gyöngéd szálak, mégis tényfeltáró újságíróként dobták ki megverve és összekötözve a Duna partjára. Okos elemzők rámutattak: Hedvig és Zsanett története nélkül ez a sztori sem jöhetett volna ily módon létre. Most épp ott tartunk, kell-e a jövőben a horgászvizsgán olyan kérdést is beiktatni, hogy ha megkötözött tényfeltárót találunk, meg tudjuk állapítani a kötelék szorosságából, hogy kötözésről vagy önkötözésről van-e szó. Utóbbi esetén felvetődhet, hogy a performance az új könyv vagy film promóciójának a része, némi hedviges kékfolt-effektussal megbolondítva. Mindenesetre hétéves Ábel fiammal gyanútlanul néztük, amint Irén a köztévé híradójában, a kórházi ágyon heverve, bájait kitakarva combtövi kék foltjait mutogatta. Ízlések és combhajlatok különbözők – no de minden korhatárkarika nélkül? Igaz, akkor Irén blogjában sem akadnánk fenn azon, hogy mintha az olajügyet a Fidesz meg az MDF csinálta volna, s nem Ferenc testvérnek lenne papírja róla, hogy nem tudott a cégénél való olajszőkítésről, amiből eredeti tőkefelhalmozása származik. S bár ha hihetünk a kitűnő, kitüntetésre érett Gyulának, hogy az olajügyben egy csepp olaj nincs, kérdés, ki inzultálta akkor Irént. A volt titokminiszterrel, Istvánnal meg egymás térdét csapkodjuk 2077-ben, amikor a titkosítást feloldják, hogy tényleg semmi olaj nem volt benne – főként, hogy az a generáció már csak a tankönyvekből tudja majd, mi is volt az az olaj. S ki tudja: Hedvig, Zsanett meg Irén is fellép addig még valami tévés szuperprodukcióban, ahol György, András meg maga Ferenc a zsűritag. Mert nagy az Isten emberkertje, s színész benne minden férfi és nő.

(Magyar Nemzet, 2007. július 2.)