Folyamatosan drágul az élelmiszer – feldolgozók mennek tönkre

Csődök és drágulás – ezzel a két következménnyel jár, hogy az idén a szokásosnál jóval kevesebb kalászos gabona, valamint zöldség és gyümölcs termett az országban. Mindehhez még a nemzetközi agrárpiacokon tapasztalható áremelkedés társul. Jobb, ha lelkiekben már most felkészülünk arra, hogy tartósan drága marad az élelmiszer.

Magyar Nemzet
2007. 07. 20. 22:03
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A jelentősebb élelmiszer-ipari ágazatok áremelésre készülnek a következő hetekben. A malmok már két héten belül 10-15 forinttal többet kérnének a liszt kilójáért, bár van olyan őrlőüzem, amelyik szerint 30 forintos árnövekedésre volna szükség. A fő ok a szokásosnál jóval kevesebb idei búzatermés, ami a tavalyi 4,5 tonnás átlag helyett csupán 3,5-3,6 tonna lesz hektáronként. A kenyérnekvaló ára a csillagokban jár – tonnánként
45-50 ezer forint között mozog – a budapesti értéktőzsde áruszekciójában. Ez legalább 20-25 ezer forinttal többet jelent a tavalyi búzaárakhoz képest, nem csoda hát, hogy a drága kalászos szabályos árlavinát indít el a hazai élelmiszeriparban. A kukoricánál is napról napra kedvezőtlenebb a helyzet: a tengeri tonnájáért már a közeli lejáratokra 48-50 ezer forintot kínálnak a börzén, a meteorológusok szerint előttünk álló száraz hetek pedig tovább rontják a szemes takarmánynál is az idei terméskilátásokat.

A többe kerülő lisztből drágább kenyér lesz – legalábbis a pékek szándékai szerint. A sütőiparban 10 százalékos áremelésről beszélnek s arról, hogy a fehér kenyér kilója 240-250 forintba kerülhet majd. A soha nem látott gabonaárak hamarosan az állattartók takarmányköltségeiben is jelentkeznek. Ezért a húsipar is nehéz ártárgyalásokra készül: a feldolgozók legalább
10-12 százalékot emelnének, a baromfisok pedig legutóbb azt jelentették be, hogy 6-8 százalékkal többet szeretnének kapni termékeikért. A költségek drámai megugrását a tehenészetek sem ússzák meg: dacára a változatlanul érkező olcsó importnak, nyár végére a feldolgozók szerint 180-200 forintot is fizethetünk egy liter tartós dobozos tejért. A bajba került iparágak sorába legutóbb a konzervcégek iratkoztak fel. A fagykár által megtizedelt, s emiatt 40-50 százalékkal többért felvásárolt zöldségek, gyümölcsök miatt kér kormányzati beavatkozást az ágazat, ellenkező esetben az érdekvédelem szerint két cég híján az összes hazai konzervgyár tönkremehet.

A szakemberek szerint az élelmiszeriparnak minden eddiginél nagyobb lehetősége van az áremelési szándékok érvényesítésére, de hogy milyen mértékben, azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Szabó Márton, a Kopint– Tárki elemzője például a Napi Gazdaság hasábjain úgy vélte: mivel mezőgazdasági alapanyagokból jelenleg hiány mutatkozik a világpiacon, a kereskedelmi láncok nem tudják az olcsóbb importtal sarokba szorítani a hazai feldolgozókat, ezért a drágítási törekvések úgy mennek majd át a láncok képviselőin, mint a kés a vajban. Azért nem lesz ez ennyire sima ügy – hivatkozott lapunknak az eddigi ártárgyalások gyakorlatára Folláth Györgyné, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára. Fórián Zoltán, az Agrár Európa Kft. tanácsadási üzletágának igazgatója is úgy látja, az üzletek polcain jelentkező áremelés korántsem lesz majd olyan mértékű, mint amenynyivel a feldolgozók költségei nőnek ezekben a hónapokban. A végeredmény: tőkekoncentráció, csődhullám indul el, s nem csak a konzerviparban. A szakember szerint e szempontból különösen a húsipar veszélyeztetett, a zömében nagy cégekre épülő tejipar átvészelheti a jelenlegi helyzetet.

Bár kérdés, hogy a gabonafélék által elindított drágulás mennyire tekinthető jelenlegi helyzetnek. Nemzetközi elemzések szerint még csak a folyamat elején vagyunk, s a világpiacon drámai lesz az élelmiszerek drágulása. A Világgazdaság tegnap közölte az OECD jelentését, mely tíz év alatt ötvenszázalékos áremelkedést jelez. A fejlett ipari államokat tömörítő szervezet három okra vezeti vissza előrejelzését: a gabonafaló bioüzemanyag-biznisz gyors felfutására, az indiai, kínai élelmiszerkereslet megugrására és a globális felmelegedés hatásaira. Fórián Zoltán szerint nem eszik ilyen forrón a kását: két-három év múlva a bioüzemanyagok gyártói leállnak a gabonáról, mert olyan, új generációs alapanyagok lépnek a piacra, mint például a kínai nád. A másik két ok viszont hosszabb távon hat, ezért a magyar vásárlók is jobban teszik, ha – a mindenkori hazai terméstől függetlenül – lelkiekben felkészülnek a lassan araszoló, de évekig tartó élelmiszer-drágulásra.

Nánási Tamás

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.