Ismét sikerült a Honvédelmi Minisztériumnak „jó” üzletet kötnie a norvég Kongsberg Defence Communications AS céggel. Mint ismert, ez a társaság Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége idején olyan rádiókat szállított le a honvédségnek, amelyek rendszerhiba miatt nem voltak bevethetők, és hosszú ideig egy raktárban feküdtek, miközben előfordult, hogy a katonáiknak saját mobiltelefonjaikat kellett használniuk a napi gyakorlatokon. A jelenlegi honvédelmi vezetés sem jutott nagyobb eredményre a norvég céggel, hiszen lapunk megtudta, hogy egy szerződésmódosítás értelmében ugyanannyi pénzért és ugyanarra a határidőre feleannyi korszerű URH kézi, hordozható és fedélzeti rádiót vásárol a tárca a Kongsbergtől.
Az eredeti megállapodás szerint ugyanis 2013-ig 9312 rádiót szállított volna a cég a honvédségnek 36 milliárd forintért. A HM sajtóosztályának tájékoztatása szerint az új megállapodás értelmében azonban ugyanezért az összegért csak 4050 URH-rádiót, vagyis az eredetileg kialkudott híradástechnikai eszközök kevesebb mint a felét kapják meg a katonák. Új, norvég rádiója ráadásul eddig még csak kevés alakulatnak van, hiszen a szerződés évekkel ezelőtti aláírása óta mindössze 799 darab érkezett meg az eszközökből a csapatokhoz, és ez is csak 2006-ban, mert a szállítmányok egy részét rendszerhiba miatt vissza kellett küldeni Norvégiába. Az első szállítmány laboratóriumi tesztelése, csapatpróbája, a felhasználók oktatása is csaknem egy évig folyt, így csak az idén kezdődhetett meg a hordozható és kézi rádiók tényleges alkalmazása a csapatoknál. A járműfedélzeti rádiókat a harcjármű modernizációs program fontos elemeként csak most kezdték el beépíteni a BTR típusú páncélozott eszközökbe is.
A honvédelmi tárca arra hivatkozik, hogy „a Magyar Honvédség szervezeti korszerűsítése, a sorkötelesség megszüntetését követő, sikeres haderőreform alapján létrejövő professzionális hadsereg új létszámarányai következtében” kellett felülvizsgálni a beszerzést. A felülvizsgálat során a HM tervező szervezetei a honvéd vezérkarral együttműködve úgy döntöttek, hogy az előrelátható igények kielégítésére a tervezett mennyiség kevesebb mint fele is elegendő. Magyarul kevesebb harcoló katonának kevesebb rádióra van szüksége. Ez az érvelés azonban katonai szakértők szerint is sántít, hiszen az alakulatoknál szolgálók létszámát éppen hogy növelni igyekszik a jelenlegi honvédelmi vezetés.
Ebből az is következhet, hogy Juhász Ferenc minisztersége idején valamilyen megfontolásból túltervezték a beszerzés mértékét, a beszerzési hivatal átalakításával azonban fény derült a turpisságra. Katonai körökben azonban inkább azt gyanítják, hogy a rádiók nagy részéről azért kellett lemondania a honvédségnek, mert azokat a hibáik miatt nem kívánják használni a NATO-val folytatott kapcsolattartásra a katonák.
A beszerzés elhúzódásának egyik oka éppen az volt, hogy a szaktárca szakemberei a rádióknál számos műszaki hiányosságot találtak, így az eszközök egy része hosszú ideig egy gödöllői raktárban pihent. A szállítás azért is késett, mert az eredetileg kiírt pályázaton vesztes francia Thales nevű cég megtámadta a HM beszerzési hivatalának döntését a bíróságon. Az eredetileg tervezett beszerzésnek ezek miatt a körülmények miatt még a tizede sem teljesült.
A HM egyébként arra hivatkozik, hogy azért sem csökkentették a beszerzés árát, mert a norvégokkal megállapodtak az árbevétel-csökkenésük kompenzációjáról. Ez azt jelenti, hogy a Kongsberggel következő tárgyalásokon tisztázzák, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak azért, hogy több mint dupla áron vásároljuk meg a rádióikat. A cég például 2013-ig állítólag folyamatosan korszerűsítené az eszközöket, és egy kompenzációs szerződés alapján a további fejlesztésekhez, rendszerbővítéshez is hozzájutna a Magyar Honvédség, tehát „az URH-rádiók hosszú távú fejlesztése nem igényelne további anyagi erőforrást a honvédelmi tárcától”.
A magyar katonai rádiók cseréje egyébként elengedhetetlen, mert korszerű digitális, zavar- és információvédelmi képességgel rendelkező eszközök beszerzését megelőzően a Magyar Honvédségnél rendszerben lévő harcászati URH-rádiók az 1970-es évek technológiai színvonalát képviselték. A régi rádióknak az analóg technológia mellett sem zavar-, sem információvédelmi képességük nem volt, megbízhatóságuk lényegesen elmaradt a NATO által a haderő-tervezési célkitűzésekben megfogalmazott követelményektől.
Haraszti Gyula
origo.hu
Ön ismeri a kémiai elemek rövidítését?
