Kun István: Tüntetésre szükség van, és ezért lesz is tüntetés. Az elsőt a Magosz szervezi keleten, nyilvánvalóan a gazdák jogos követelésének kikényszerítésére. Mert a kárenyhítési alapra nem lehet alapozniuk. Abba nekik kellett volna befizetniük – nekik is, ez volt a kormány feltétele, hogy a büdzsé adjon melléje –, de hát ez a réteg rég elszokott a fizetéstől (mindenféle fizetéstől, még az adókétól is). Az ilyen feltételt ők nem veszik komolyan. Sohasem tették. Micsoda blőd ötlet! Hogy a gazdáktól pénzt?… Van az ilyen miniszternek fogalma a realitásokról? És még a beszállási határidőt is képes meghosszabbítani! Azt hiszi az árva, hogy aki eddig nem fizetett, az eztán majd rohanvást fog, ha több ideje lesz rá. Mert az igazi gazda úgy van vele: amit ő egyszer a bugyellárisába tesz, ahhoz többé senkinek semmi köze. Olyan palotát épít belőle, amilyet akar. Hadd szépüljön pasaréti stílusban ez a pocsolyás falu. Olyan tizenmilliós terepjárót vesz belőle, amilyen a barátjának van. Vagy – ha lehet – még különbet. Annyi koktélt iszik Mauritiuson, amennyit a torka elbír. És olyan jegesen. (...) Öt éve százszázalékos állami garanciával kaptak hitelt a gazdák, ha az emlékezet nem csal, akkor összesen 67 milliárdot. Az Orbán-kormány saját vitézi rendjét, a családi gazdálkodókat kívánta kistafírozni ezzel a gáláns ajándékkal. Így lett aztán ötven hektárra negyvenmilliós kombájn, húszmilliós traktor meg csicsás furgon sok-sok krómmal. Volt mivel villogni a vén parasztok előtt. Hadd lássák, hogy halad a világ, remek a fejlődés, és nehogy sürgessék a kárpótlással szerzett földjük bérleti díját vagy éppen árát. Csakhogy a kihelyezett hitelekből hatvanmilliárd még mindig ott poshad a bank követelései között. Néhány Buzgó Mócsing fizetgette, a többiek nem jeleskedtek.
(Népszava, 2007.07.21.)
origo.hu
Lépre csalták a prostituálthoz érkező férfit, súlyos büntetésre számíthatnak
