Veress Jenő: A Rákosi-korszakban „kötelező divat” volt felháborodni. Amikor „a zimperialisták” valami gaz mesterkedésére derített fényt a nemzetközi kommunista mozgalom – esetleg személyesen annak vezetője, maga a nagy Sztálin vagy legjobb magyar tanítványa –, elítélő levél- és táviratözön árasztotta el a Magyar Dolgozók Pártjának székházát vagy a Szabad Népét. Egyenesen a szeretett vezetőnek címezték a boldogtalan vájárok, művészek, sztahanovisták s mindazok, akik ukázba kapták a nép hangjának hallatását. És hogy valami csúnya hiba ne csúszhasson a dologba, vonalas egyenszöveget kellett küldeni. (Napjainkban úgy mondanánk: Áder személyesen ellenőrizte borítékaikat.)
(Népszava: 2007. július 28.)

TB-tábornok és a milliós zsírleszívás – kicsoda valójában Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza ukrán kapcsolattartója?