Dési János: Láthatóan ezek a jómadarak élvezik a szereplést, a botrányt. És még az a cinkos összekacsintás is tetszik nekik, amit az ellenzék nagy pártjától elcsípnek. Ezzel együtt nem kell félni tőlük. Nimandok ők, akik jelentős részben anyagi megfontolásból is kénytelenek egyre vadabbakat mondani. Kedvencem a gárda propagátorai közül az a kolléga, aki még a régi Népszabadság pártrovatában szocializálódott – azóta is igyekszik kompenzálni múltja e kis vörös foltját. Vagy maga Für Lajos. Hát édes Istenem, mit várjunk valakitől, aki komolyan azt mondja, hogy a diktatúrából diktatúrával kellett volna demokráciát csinálni. Mire gondolhat, amikor demokráciát mond? Tartok tőle, hogy az a mi fogalmaink szerint inkább a diktatúra kifejezéssel írható le. De ismétlem, semmi izgalom, az illető politikailag már nincs is – így aztán, amit tesz, amit mond, az sincs. Hiszen a senki nem mondhatja azt, hogy valaki – jegyezte meg már a nagy bölcselő is. Persze. Látjuk a provokáció célját. Felpiszkálni a határokon túl lévő szélsőséges csirkefogókat, hogy aztán azokra hivatkozva lehessen verni a tamtamot itt ismét. Vagy itthon idegesíteni a kedélyeket – most látjuk, komolyabb erőknél is ez a cél. Ezzel együtt, csak akkor érhetnek el ezek a sötét fickók bármit – ha hagyjuk magunkat cukkolni. Hát nem.
Vegyük úgy, hogy olyan ez, amikor kis mennyiségű kórokozót oltanak az emberbe, ettől megindul az ellenanyag termelése, s ez megvéd a komoly betegségtől. Még akkor is, ha néha lázzal jár a dolog. Az oltást megkapta a társadalom, jöjjön az ellenanyag-termelés.
(Népszava, 2007. augusztus 24.)
BRICS: a brazil elnök keményen odaszólt Trumpnak
