Monitor (wdr.de/tv/monitor)
A nyugatnémet közszolgálati televízió riportműsora Georg Lolos, Jan Schmitt, Laura Schneider-Mombaur A vasút kalapács alatt -kinek használ a vasút magánosítása? című tudósításában ismerteti a küszöbön álló privatizáció várható következményeit.
Az évek óta a privatizációra készülő német vasút (DB) az elmúlt tíz esztendőben 160 000 alkalmazottjától vált meg. A folyamatos racionalizálás következtében leállították forgalmat több ezer kilométeren, számos pályaudvar elárvult. A tőzsdére menetel tervét támogató DB elnök tervét finanszírozandó és a felkészülést előkészítendő egyre több vasútvonalat kívánnak feladni.
Nagy-Britanniában a vasútba befektető társaságok egyre több hasznot követeltek. Mivel senki sem törődött a mind rosszabb állapotú sínhálózattal, egyre gyakoribbá váltak a balesetek, nőtt a halálesetek száma. Végül a brit állam kénytelen volt beavatkozni, ami az adófizetőknek majd 150 milliárd eurójába került.
-Ne higgye, hogy a magánosítás nem volt sikertörténet. Ez igenis siker volt a bankároknak, ügyvédeknek, könyvvizsgálóknak – nyilatkozta Peter Rayner, a brit vasutak vezető menedzsere.
S milyen összegről szól a németországi privatizáció? A Német Gazdaságkutató Intézet becslései szerint a teljes vasúttársaság nagyjából 180 milliárd eurót ér. A vasút 49 százalékát kívánják eladni, az ügyletből 9-12 milliárd euró bevételt remélnek.
Heiner Monheim, a trieri egyetem professzora szerint az ügy hátterében az áll, hogy a vasutat a részprivatizáció előtt olyan rosszra értékeljék, hogy azután a mérlegekben annál kifizetődőbbnek és jobbnak tűnjön a befektetőknek. Ez alátámasztja azt a vádját, miszerint számszakilag kiárusítják az adóbevételekből származó közvagyont, melyre mindannyian, apáik és nagyapáik annyit költöttek.
Monheim szerint különösen értékesek a vasút ingatlanjai, mert minél több vonalon beszüntetik a közlekedést, annál több építési telek válik szabaddá. Emellett a legtöbb pályaudvar és sínek a nagyváros központjában találhatóak. Ezek olyan vonzó ingatlanok, melyekre vágyakozva tekintenek a várostervezők és a spekulánsok. Más területen is kiszolgálja az állam és a vasút a leendő vásárlókat.
Példa erre Stuttgart, ahol kétmilliárd euróért tervezik a pályaudvar föld alá vitelét. Ilyen célokra és a sínhálózatra a szövetségi állam és a tartományok jelentős összeget költenek. Az állam befektet, és a befektető kasszírozza a hasznot. Ez a magánosítás alapelve.
Az adófizetők természetesen tovább fognak fizetni, 9 milliárd eurót évente a sínhálózat kiépítéséért és fenntartásáért, nagyjából annyit, mint amennyit a vasút felének az eladása hozhat. Még ha módosítanak is a jelenlegi magánosítási törvényen, ahogyan a tartomány környezetvédelmi miniszterek követelik: a vasút már régen rálépett a privatizáció útjára.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Michael Hanfeld vezércikkben foglalkozik a német sajtószabadság határaival.
Úgy tűnik, egyesek nem tanulnak más kárából, így Siegfried Kauder (CDU), a BND vizsgálóbizottság elnöke sem, aki 17 újságíró ellen, államtitkok kiszivárogtatásának vádjával nyomozást kezdeményezett. Ebben az ügyben már csak az alkotmánybíróság februári ítélete, melyet az ún. Cicero-ügyben hozott, eléggé intőnek kellett volna lennie, hogy tisztában legyen az ilyen jellegű kezdeményezések hiábavalóságával.
A karlsruhei bírák többek között megállapították, hogy a szolgálati titkok publikálása még nem elegendő a büntethetőséghez, s ezért a szerkesztőségek átkutatásához. Az eljárás elég reménytelennek tűnik, vélekednek a feljelentéssel foglalkozó hamburgi államügyészségnél. Az ügy sokkal inkább a politika gyengeségének jele, s támadás a sajtószabadság ellen.
A BND vizsgálóbizottság, mely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az előző kormány miként viselkedett a Guantánamóra elhurcolt Murat Kurnaz ügyével, egyszer csak olyan lyukassá vált, mint a svájci sajt – nyilatkozta Kauder. Még durvábban fogalmazva: az egész bizottság egy hatalmas információs lyukká vált, ami pontosan az ellentéte egy titoktartásra kötelezett parlamentáris grémiumnak. Az ok egyszerű: a bizottság a pártcsaták terepévé vált.
Ez azonban nem az újságírók, hanem a politikusok problémája, különösen a nagykoalíció tagjaié, akik részben abban érdekeltek, hogy a korábban kormányon lévő vörös-zöld koalíciót szétszedjék, míg mások szeretnék utólag is jobb színben feltüntetni. Itt ütköztek a CDU/CSU, az SPD és zöldek érdekei, így különösen az egykori kancelláriaminisztert, a jelenlegi külügyminisztert kívánták a kiszivárogtatások jobb vagy rosszabb színben feltüntetni. Így lett az egész történetből sok hűhó semmiért.
A német újságíró-szövetség 1987 és 2006 között 180 szerkesztőségi épületekben végrehajtott házkutatást számolt össze. Ez nyomásgyakorlást jelent az újságírókra, s mindenekelőtt informátoraikra.
origo.hu
Magyar Péter lelepleződött - ezt gondolják az emberek a gyalázkodó diszkópolitikusról
