Tamás Gábor: Kötelező zsemle

Tamás Gábor: Úgy tíz éve lehetett, hogy az agrárkamara egyik tanulmányában a hivatalos statisztikára alapozott számítások szerint a magyar emberek harmada keresetének százhúsz százalékát költi élelmiszerre. Ezt persze meg is magyarázták: a nyilvánvalóan lehetetlen adat mögött főként bizonyos szürkegazdaságbeli kifizetések rejlenek. Hozzátették, hogy ebben az adatban a nem élelmiszerként eladott termékek ára is ott rejlik. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a sarki ABC-ben („élelmiszerboltban”) nemcsak ennivalót árulnak, hanem számos egyebet is, viszont az összegzésben ennek belső arányai nehezen mutathatóak ki. Üzleti szempontból pedig e pillanatban sokkal többet ér öt tusfürdő eladása, mint a napi értékesítési kockázatot jelentő száz zsemléé. A tévében tehát tusfürdőreklámot látunk, zsemlét, kenyeret nem hirdet senki. Mindez azonban a hazai élelmiszer-ágazat szempontjából meglehetősen veszélyes tendencia lehet. A most bekövetkezett „lopakodó drágulás” pillanatnyilag jó a termelőnek és a feldolgozónak egyaránt, de ez nem lesz mindig így. A nagy kereskedőcégek beszerzési és értékesítési arányainak folyamatos eltolódása nyomán inkább az élelmiszerekkel – akár a külföldi konkurenciáéval – akciózik majd a multi. És akkor aztán a hazai kisboltosoknak tényleg nem marad más, mint a cigi meg a pia, és persze a „kötelező” zsömle.

(Népszabadság, 2007. augusztus 23.)