Der Tagesspiegel (tagesspiegel.de)
A berlini napilapban Egérkattintással a hatalomba című cikkében elemzi a kancellár asszony internetes videóüzeneteinek hatását, s ebből az apropóból a szerkesztőség néhány európai példán keresztül elemzi az új médiában fellelhető kommunikációs lehetőségeket.
Egy éve vezeti internetes videóblogját Angela Merkel. A kancellár asszony üzeneteinek hatása minimális. Gyurcsány Ferenc a tavalyi évben megmutatta az új média kétés felhasználási lehetőségét. A politikus két héten keresztül csak a blogján keresztül kommunikált a közvéleménnyel. Újságírók, elemzők és ellenzéki politikusok számára Gyurcsány internetes naplója volt az egyetlen információs forrás. Totó kutya legfrissebb kalandjain túl mellékesen arról is értesült a publikum, milyen magas az addig titokban tartott államháztartási hiány.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban az ismert politológus, Franz Walter A történelemhamisítók nagy gesztusa című cikkében ízekre szedi három vezető szociáldemokrata politikus által tegnap publikált programkivonatot.
A Süddeutsche Zeitungban tegnap olvashatták Matthias Platzeck brandenburgi miniszterelnök ( volt pártelnök szerk.), Peer Steinbrück pénzügyminiszter és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, a 2005-ben lemondott Franz Münteferinget követő SPD vezetés három meghatározó személyiségének egész oldalas írását, mely a kor színvonalára kívánja emelni az SPD-t. A dokumentum, tekintettel felháborítóan pimasz történelemhamisítására egyáltalán nem érdektelen.
Az okfejtés központi fogalma a szociális demokrácia. Eme gondolat és történelmi áramlat a hívének vallja magát Platzeck és csapata. A szociális demokráciával azonban – írják a vezető politikusok –, melyet nem lehet az ortodox marxisták krízisdogmatikájából levezetni, végre megérkezett a német társadalomba a jólét,a szabadság és az igazságosság szintézise, melynek összetevői a piacgazdasági dinamika, a társadalmi összetartozás és a demokratikus stabilitás volt. Különösen a XX: század második felében hozott a szociális demokrácia a nyugat-európai háborús rendszerben példátlan sikert. Röviden ez olvasható Platzeck-Steinbrück-Steinmeier okfejtésében. Ami igazán meglepő benne, az a gondolattalan történelemhamisítás. Az ortodox marxisták az 1900-as években nem valahol messze a szociális demokráciától, kommunista sarkokban bujkáltak, hanem akkoriban ők adták August Bebel szociáldemokrata pártjának túlnyomó többségét.
S a következő 50 évben még maga a reformszocializmus, mely tagadhatatlanul mind népszerűbb lett a párton belül, szintén döntően marxista indíttatásból táplálkozott. Ez érvényes az SPD 1925-ös hivatalos heidelbergi programjára, valamint a második világháborút követő első 12 év hivatalos nyilatkozataira, valamint a párt 1949-es, 1953-as és 1957-es választási programjaira. S, hogy a második világháborút követő példátlan gazdasági növekedés a szociáldemokrácia koncepciójára vezethető vissza – ennyire nem lehet egyszerűvé tenni a kereszténydemokratáknak a történelmi értelmezésről folytatott vitákat, hiszen egy félig odafigyelő gimnazista könnyűszerrel visszautasíthat hasonló hülyeségeket.
Biztosan vannak okok, amiért a háborút követő gazdasági csodát nem lehet egyedül a kereszténydemokrata Ludwig Erhardra visszavezetni. De Kurt Schumacher, Erich Ollenhauer SPD pártelnökök, Heinrich Deist gazdaságiminiszter-jelöltjük vagy Viktor Agartz szakszervezeti vezető abban egyetértett, hogy dühödten harcoltak az ellen, ami az ötvenes években gazdaságilag és társadalmilag a CDU vezette Szövetségi Köztársaságban történt. A szociáldemokrácia története hosszú ideig más elveket vallott, erősebben érdekelte őket a tömegek harca és konfliktusa, mint az egész társadalom osztályokon átívelő egyesítése, sokkal jobban bíztak a tervezésben, mint a szabadpiac dinamikájában, a demokratikus államban 1933-ig a polgárság uralmi eszközét látták, és fontosabbnak tartották az osztályszolidaritást, mint a személyes szubszidiaritást. Az akkori program ugyan felvetett számos problémát, de sok területen sokkal becsületesebb és realistább volt, mint az új szociáldemokráciáról tartott mostani gyermekded gügyögések.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Thomas Seifert Kábítószer rekordtermés Afganisztánban címmel ismerteti az ENSZ kábítószer-ellenes hatóságának (UNODC) tegnap nyilvánosságra hozott jelentését.
Afganisztánban 2007-ben ismét rekordmennyiségű ópiumot termesztettek. Miután 2006-ban 2005-höz viszonyítva a megtermelt ópium mennyiség 57 percenttel növekedett, most az előző évhez képest az emelkedés 17 százalékos. Ezt tartalmazza az Afganisztán Ópium Jelentés 2007, amit Antonio Maria Costa, az UNODC vezetője tegnap Kabulban bemutatott. Afganisztán piacvezető az illegális ópiumtermesztésben: az idén 8200 tonnát termeltek a Hindukus lábánál, ami a világ termelésének 93 százaléka. Amennyiben a XIX. századi Kínát figyelmen kívül hagyjuk – a távol-keleti ország lakossága már akkor is tizenötszöröse volt a mai Afganisztánénak – még sohasem termeltek ennyi kábítószert egy országban.
Az ország GDP-jének harmada, közel 3,1 milliárd dollár származik a kábítószerüzletből, a lakosság tizenkét százaléka él a szer termeléséből, feldolgozásából és szállításából. S annak ellenére, hogy 35000 NATO-katonája tartózkodik az országban, és az Egyesült Államok évente közel 600 millió dollárral támogatja a drogellenes küzdelmet, a megtermelt kábítószer mennyisége töretlenül emelkedik.
origo.hu
Kiderült, hogy mi okozta a raktártüzet a Soroksári úton
