Dombi Margit: Mindez persze nem történhetne meg Magyarországon, ha demokratikus átalakulás címszó alatt nem számoltak volna fel minden olyan kapaszkodót, ami tartást ad az embereknek. Ha a munka és tudás, az értelmes erőfeszítés helyére nem lépett volna egyik oldalon a gátlástalan ügyeskedés, másik oldalon az egészség, a család, végső soron az életfeltételek ellehetetlenítéséhez vezető reménytelenség. Ha a hatalom, a pozíció megőrzésének kényszere nem írna felül minden értéket Akkor természetes lenne, hogy a politikai befolyással rendelkező üzlettársak időben szólnak a Kabai Károlyoknak, hogy a jog és a tisztesség határainak átlépése következményekkel jár. És tényleg azzal is járna. Nem azért, hogy bűnbakként valaki elvigye a többiek balhéját. Inkább azért, hogy senkinek ne forduljon meg a fejében a gondolat: nem bízhat a bíróságban, az ügyészségben, a rendőrségben. Hogy a látszatát is elkerüljük annak, hogy vannak a törvény előtt egyenlőbbek, hogy a jog uralmát fenntartani hivatott intézmények félnek és kiszolgáltatottak, ezért csak a hatalmasok jogát védik, s közük sincs az igazságossághoz. Akkor talán Kabai Károly sem az idegösszeomlásban látná az egyetlen kiutat a maga ásta csapdából.
(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 24.)
