„Mi már az elítélésnél tudtuk, hogy ártatlanok vagyunk”

A Szovjetunióba hurcolt és ott hosszú évekig fogságban tartott politikai foglyokra, a szovjet államvédelmi hatóság börtöneiben megkínzottakra és kivégzettekre emlékeztek szombaton Szombathelyen, annak a Bagolyvárnak nevezett épületnek a falánál, ahol 1945–47 között több mint négyezer embert ítélt el az akkori rendszer hadbírósága.

A koszorúzással egybekötött kegyeleti ünnepségen Menczer Gusztáv, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (SZÓRAKÉSZ) elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet munkatáborokból hazatérőknek még hosszú éveket, évtizedeket kellett várnia addig, amíg hivatalosan, „pecsétes papíron„ is elismerték, hogy bűncselekmény hiányában jogtalanul ítélték el őket. „Mi már az elítélésnél tudtuk, hogy ártatlanok vagyunk” – mondta.

Menczer Gusztáv szerint mindezekre azért kell felhívni a figyelmet, mert „5-6 éve a hatalom részéről egy szó sem hangzik el, a történelemkönyvekből pedig mindez kitöröltetett„. Menzer Gusztáv kijelentette, a SZÓRAKÉSZ ma is azt tartja legfontosabb céljának, hogy ezek az események ne merüljenek feledésbe, ezért tartják megemlékezéseiket már 17. éve, és noha az alapítók már egyre kevesebben vannak az élők sorában, a feladatot gyermekeik, unokáik, leszármazottaik veszik át tőlük.

A megemlékezésen Hende Csaba, a Fidesz országgyűlési képviselője megemlékező beszédében kifejtette: 600 ezer főre becsülik azoknak a számát, akiket Magyarországról hurcoltak a Szovjetunióba „malenkij robotra”.

Hozzátette: a hazatértek évtizedekkel később is azzal szembesültek, hogy szenvedéseikért nemhogy kárpótlást nem kaptak, de azokról beszélniük sem volt szabad. A gyanú árnyéka vetült rájuk és a magyar hivatalos szervek úgy tettek, mintha önhibájukból, valamilyen bűnük miatt kellett volna szenvedniük.

(MTI)