Sitkei Levente: A terrorizmus elleni háború pedig itt maradt velünk. Kezdetekor még erről beszélt az egész világ, a CNN pedig kis fülecskével jelezte a képernyő alján, hogy most épp a történelem változásának vagyunk tanúi. Aztán jött Afganisztán, majd Irak, s azt vettük észre, a háború életünk részévé vált. Elméletileg két fél harcol egymással, mint a mesében: a jók és a rosszak. Mivel mi jók vagyunk, az ellenfél következésképp csak gonosz lehet. A modern történelem legigazságtalanabb háborúiban voltaképp félreértésen alapul minden. A megszálló katona nem tudja, miért küldte oda kormánya, és az ellenségről úgy tartja, hogy fanatikus al-Kaida-tag. A fanatikus al-Kaida-tag robbant, mert azt gondolja, a katona keresztes háborút folytat, és szabad idejében imádkozik egy feszület előtt. Előítéletek alapján születnek emberéletek ezreit követelő döntések, miközben a párbeszéd szükségességéről beszél mindenki. Az Egyesült Államokban hat éve törik a fejüket azon, hogyan lehetne a terrorizmust visszaszorítani, ám a támadás eredeti indokát nem kutatják, elegendő számukra az az agyszülemény, hogy a „terroristák gyűlölik a szabadságot”. Mostanra odáig jutottunk, hogy senki sem ártatlan. Hogy a szellem kiszabadult a palackból, az minden érintett felelőssége.
(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 12.)
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
