Az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet emeritus professzorát, a Kaáli Intézet főigazgatóját 85 éves korában, október 3-án érte a halál. Gáti István számos tudományos testületnek volt tagja, tisztségviselője; a Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társaságának és a Magyar Nőorvos Társaságnak örökös tiszteletbeli elnökévé választották.
Gáti István a brit Royal College of Obsteric and Gynecology mellett a cseh, a grúz, a japán, a német nőgyógyász társaságok tiszteletbeli tagja is volt. A professzor több orvosi szaklap készítésében is részt vett főszerkesztőként, helyettesként, szerkesztőbizottsági tagként. A tudóst díszdoktorává avatta a prágai Károly Egyetem. „Gáti István hatalmas űrt hagyott maga után a szakmában, halála pótolhatatlan veszteséget jelent a Kaáli Intézetnek” – hangsúlyozta korábban Kaáli Géza professzor, a meddőségi centrum alapítója. Mint mondta, Gáti István idős kora ellenére rendkívül aktív és agilis volt, kezdettől fogva az intézet egyik „alappillére”. A halálát megelőző napon még dolgozott, fontos döntéseket hozott – emlékezett vissza Kaáli Géza.
Gáti István 1922. szeptember 5-én született Bonyhádon. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett szülész-nőgyógyász diplomát 1948-ban. 1973-tól 1993-ig egyetemi tanárként tevékenykedett. 1976-ban nevezték ki az Orvostovábbképző Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatójává, tudományos rektorhelyettessé, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet főigazgatójává, 1993 óta emeritus professzor, főigazgató-helyettes. 1995-től a Kaáli Intézet orvos-főigazgatója volt.
1975-ben lett az orvostudományok doktora, 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Szülész-nőgyógyászi, endokrinológusi és gyermekgyógyász szakorvosi tevékenysége is kiemelkedő volt. Több szakkönyvet írt (A nő orvosi szemmel, A szülészet és nőgyógyászat időszerű kérdései). Munkásságát 1991-ben Markusovszky-emlékéremmel, 1994-ben Pro Sanitate kitüntetéssel ismerték el. 1997 márciusában Széchenyi-díjjal jutalmazták „a magyar szülészet és nőgyógyászat területén végzett kiemelkedő gyógyító, tudományos és iskolateremtő tevékenységéért”. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2003-ban pedig Semmelweis-Tauffer-emlékdíjjal tüntették ki.
(MTI)
