Nyílt levél Simon Peresz államelnök úrnak és Izrael budapesti Nagykövetségének

Kérdéseink a következők volnának:

1.Megtudhatnánk-e, milyen stádiumban tart Magyarország felvásárlása? Mikor és céltudatosan vagy spontán módon kezdődött-e, s várhatóan mikor fejeződik be?

2.Megtudhatnánk-e, milyen területekre terjedt eddig és terjed ki a jövőben ez a felvásárlás? A gazdaságon és pénzvilágon kívül (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, bankvilág), közvetve vagy közvetlenül, kiterjed-e a kultúra, média, közoktatás, tudományok, egészségügy etc. területeire is?

3.Megtudhatnánk-e, hogy a kifejezés – „Magyarország felvásárlása” – túl a gazdasági, társadalmi és szellemi szférákon, az ország teljes intézményi és irányítási rendszerét, a politika teljes világát is (pártok, parlament, kormány, önkormányzatok etc.) magában foglalja-e?

4.Megtudhatnánk-e, hogy miért esett Európa államai közül Lengyelország mellett éppen Magyarországra az izraeli felvásárlási szándék? Vannak-e mögötte történelmi, múltbeli inspirációk? Legfőképpen: mi a célja a totálisnak tűnő országfelvásárló elképzeléseknek? Puszta üzlet? Katonai vagy másfajta bázis létrehozása? Népmozgalmi, bevándorlási, illetve kitelepítési, beolvasztási elgondolások?

5.Megtudhatnánk-e, hogy az elmúlt időszakban (s megannyiszor korábban is) országunkat vagy annak bizonyos köreit fasisztának, antiszemitának, rasszistának, nacionalistának kikiáltó hazai (pl. a minap tett kormányfői kijelentések), továbbá a zsidó világszervezetek és a világsajtó bizonyos orgánumaiban gyakran hangoztatott hasonló nézetek netán valamilyen összehangolt, „felvezető”, amolyan igazoló, „ürügy-adó” akcióknak volnának nevezhetők, vagy az egybeesések csupán véletlenszerűek lennének?

Szeretnénk minden rossz szándékú gyanakvásnak, netán újabb vád- és rágalomözönnek elejét venni. Éppen ezért hangoztatjuk: a Nyílt Levél aláírói demokraták és magyarok. Olyan magyar demokraták, akik a 20. század utolsó harmadában évtizedeken át súlyos megpróbáltatások alatt – egy kommunista birodalom megszállását szenvedve és a szétdarabolt népközösség sorvadását látva – igen következetesen vállalták magukra a magyarság megmaradásának szolgálatát.

Megpróbáltunk minden lehetőséget felhasználni az ország állami szuverenitásának visszaszerzése, biztosítása (amennyire persze ez a különböző erőterek korlátai közepette elérhető, megszerezhető) és a veszélyeztetett, elszakított nemzeti kisebbségeink megmentése ügyében. Ha valakik ebben a bonyodalmas világban szándékainkat, önmaguk helyzetéből kiindulva, igazán ismerhetik, azok éppen a hasonlóan szorongatott népek, köztük az izraeli állam és a zsidó népközösség tagjai és politikusai lehetnek. Volna tehát elegendő alap a kölcsönös megértéshez.

S ez az, ami egyben bátorít, sőt feljogosíthat bennünket, hogy aggodalmas kérdéseinket feltegyük.

Budapest, 2007. október 30.

Tisztelettel: Az 1987-es lakiteleki találkozó szervezői:

Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF alapító elnöke,

Csoóri Sándor Kossuth- és Herder-díjas költő, a Márciusi Cartha alapítója,

Csurka István író, a MIÉP elnöke,

Fekete Gyula író, a Százak Tanácsának elnöke,

Für Lajos történész, az Antall-kormány honvédelmi minisztere,

Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, az Írószövetség Választmányának tagja,

Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke.