Pilhál György: November a legszomorúbb hónap, a klasszikus ősz. Hulló falevelek, köd, korai szürkület. A hangulatot az ember viszi magával a házába. Szerepük van ezeknek a heteknek is, magunkba bújunk, elmélázunk az eltelt esztendőn, barátokat hívunk magunkhoz, terveket szövünk. Készülünk a távoli tavaszra. Kimegy az ember a kertbe, és elszomorodik a lehullott levelek láttán – hiszen volt itt egykor pitypangos, orgonaillatú május is. Azért szükség van erre a szomorú évszakra is. Ilyenkor próbálsz rendet rakni az életedben. El ne felejtsünk gyertyát tenni az ablakba ezen a két szomorú estén, ahogyan a temetőben is gyertya- és mécseserdő fénylik. Emlékezzünk, de ne adjuk át magunkat végképp a szomorúságnak. Örömre persze sok okunk nincsen, a haza, a nemzet már jó ideje novembereit éli. (Ebben volt egy pici politika, pardon.) Fel fogunk támadni!
(Magyar Nemzet, 2007. október 31.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!