– Milyen érzés az embereket megnevettetni?
– Ez a legjobb érzés a világon. Már gyerekkoromban tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, miközben néztem az amerikai filmeket. A munka abban volt, hogy ki kellett puhatolóznom, hogyan is kell ezt tenni. Szerencsés vagyok, mert a feleségem pszichológus, tehát van valaki a családban, aki tesz valamit a társadalomért, és így nyugodtan foglalkozhatom azzal, amit szeretek. Ez pedig az emberek megnevettetése.
– Gondolja, hogy a sorozat és a könyv kritikus jellege jó hatással volt a politikai életre?
– Nem gondolom, hogy a dramaturgia megváltoztatna valamit. Szerintem semmi sem változtat meg semmit. Tony és én csak egyszerűn elmagyaráztuk az embereknek a politikai helyzetet, azt, hogy hogyan működik ez a rendszer. Mindig ugyanazok a politikusok alapszándékai. Talán először azért mennek politikusnak, hogy jót tegyenek, de a tapasztalataik és a kompromisszumok megváltoztatják őket, és a lelkük megfertőződik. Megváltoznak a nyomás alatt, azért kompromittálnak, hogy hatalomra jussanak, és hatalmon maradhassanak. A sorozat és a könyv is ezt tükrözi.
– Ezekután maradt még Önben tisztelet a politikusok iránt?
– Igen, de a patkányirtókat is tisztelem. (nevet) Meg kell, hogy mondjam, mind a kettő olyan foglalkozás, amit nem akarnék. A politikusok könnyen korrupttá válnak. A sajtó és a média munkája, hogy kordában tartsa őket.
– Most, hogy itt, a budapesti Parlament Caféban ülünk, közel a magyar parlamenthez, nem érez egy kis késztetést, hogy beüljön, és komikus anyagot gyűjtsön a következő művéhez?
– Nem, mert a kormányzás mindenhol ugyanaz. Ugyanazok a kifogások, hazugságok vannak mindenhol. Egyszerűen így működik a politikai rendszer az egész világon.
