Tánc – Szakítás

Lehet, hogy nem lesz rend a cipősszekrényben, sőt a hűtő sem lesz mindig tisztára suvickolva, de együtt ébredünk majd, sokáig lustálkodunk, és ha felöltözünk, felmászunk a Gellérthegyre, és onnan nézzük a felhőket, meg a Dunát, és rajta a hajókat. Azt játsszuk majd, az egyiken mi is rajta vagyunk.

– Nem találtam meg a követ, ahol dobog Magyarország szíve. Kiskatonák gyakorlatoztak éppen, tőlük is megkérdeztem, de senki nem tudta.
– Hogyhogy nem találtad meg?
– Sírni akartam azon a helyen, ahol még szerettük egymást. Amikor elmondtam neked, hogy vége, a szemed sem rebbent. Akkor is sírni szerettem volna, mert hogy lehet, hogy ennyire közömbös vagy?! Mintha nem is lennének érzelmeid!
– Provokálsz?
– Mi van a szíved helyén? Aha, egy zárvány.
– Hány éves?
– Miért érdekel?
– Mivel foglalkozik?
– Milyen színű a zárványod?
– Hol ismerted meg?
– Zöld. Egy zárvány csak zöld lehet. Mert sértődésből van, meg haragból.
– Utálom az embereket. Rendetlenek, udvariatlanok, távolságtartók, és nem válaszolnak, ha kérdezik őket. Hol ismerted meg?
– Ezért hagylak el. Mert képtelen vagy közösségben élni. Én együtt szeretnék élni a szerelmemmel. Ketten is már közösség. És lehet, hogy nem lesz rend a cipősszekrényben, sőt a hűtő sem lesz mindig tisztára suvickolva, de együtt ébredünk majd, sokáig lustálkodunk, és felöltözünk, együtt csavargunk a városban, vagy nézzük a felhőket a házak felett.
– Elmondanád végre, ki az új barátod?
– Nem szeretnék róla beszélni.
– Én meg azt szeretném, ha együtt lennél velem. Utoljára. Gabi! Hallod?! Fel kell jönnöd hozzám! Gyere fel!
– Szia, én most itt kiszállok. Állj meg, jó? András, mit csinálsz! Állj meg, hallod?! Őrült vagy!