Gergely fantasztikusan védett, jól zártunk, az ember pedig vizesre izgulta a tenyerét. Aztán Madaras villant megint – új hős született! –, s 2–1 után végre megint a mieink neve mellett szerepelt a magasabb szám. 8–7 ide, a montenegrói kapitány közben időt kért, és ők jöhettek emberelőnyös helyzetből. Csakhogy egy másik hős, Gergely megint blokkolt, Varga Dénes pedig egy másodpercre a mennyekbe repítette a több száz fős, piros-fehér-zöld zászlókba borult pekingi szurkolótábort és minden bizonnyal az itthoni drukkereket is (9-7).
Szenzációs teljesítményt nyújtva, feljavult védekezésünknek köszönhetően megléptünk, s 3–6-ról egy 6–1-es periódust produkálva kétgólos előnnyel úszhattunk rá a zárónegyedre. Megint Madaras volt a gyorsabb, ez igen! Hihetetlen izgalmas utolsó nyolc perc következett. A negyed feléig egymást követték a helyzetek, gólt viszont csak az ellenfél dobott. Uszkokovics, nemzetének szeme fénye szépített, majd két perccel később Gojkovics már 9–9-re alakította az eredményt.
Nem igaz – gondolhattuk, aztán csodák csodája, Kásás Tamás is „megérkezett” a meccsbe. Nem túlzás, akkora gólt dobott, hogy kiszakadt a háló, majd labdát szerzett, támadást épített, Varga Dániel pedig megkoronázta a magyar csapat teljesítményét.
A szombathelyi 11–9 tehát megismétlődött, Magyarország – eleddig példa nélkül – egymást követő harmadik alkalommal került be az olimpiai fináléba, ahol az amerikai–szerb csata győztesével találkozik.
(olimpia.hu)
