Amerika nem ájult el A londoni férfitól

Kínzóan stilizált és nehezen érthető film A londoni férfi, amolyan „film noir lassított felvételben” – írta a The New York Times kritikusa annak kapcsán, hogy Tarr Béla filmje a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) hétfőn debütált az Egyesült Államokban.

A „nemzetközileg elismert rendező” mozgóképe egy fekete-fehér alkotásokat bemutató tárlat része. A londoni férfi Lewis Baltz fotói, Gerhard Richter olajfestménye és Yvonne Rainer videoprojektje mellett látható a neves művészeti központban.

A Georges Simenon hasonló című regénye alapján készült Tarr Béla-film tulajdonképpen egy vasúti munkásról szól, aki csetlik-botlik egy pénzzel tömött bőrönddel. Ez az alkotás egy szemléletmódot mutat be, a tér felfedezésének szokatlan útjait, meditáció a fény jellemzőiről és a tárgyak felületéről.

Az a legjobb, ha ez ember tárgyként közelít a filmhez, amelyet körbe kell járni. A nyitóképet például – amelyben a bőrönd gazdát cserél titokzatos figurák között egy ködös vízparton – a legtöbb rendező egy perc alatt elintézné, hogy megteremtse a hangulatot. Nem így Tarr Béla, aki ezt a kicsiny történést kitáguló és összezuhanó képek részletesen kidolgozott, siralmas sorozatában fejti ki, amelynek része egy hajótest feletti érdektelen merengés. Mindez tíz percen keresztül.

„Ami pedig az emberek közötti interakciókat illeti, a legtárgyilagosabb értelemben, nincs olyan, ami érzelemről, hiteles karakterekről vagy izgalmas drámáról szólna” – fogalmaz a The New York Times filmkritikusa. Mint hozzáteszi, azokban a ritka pillanatokban, amikor a történetben érzelmi kitörésnek kellene következni, a rendező egyszerűen, a maga bonyolult módján jár el, egy újabb motívumként kezeli a kérdést.

(dunatv.hu)