A belterjes másodosztályú labdarugdosáshoz asszisztáló csapatok háza táján minden alkalommal felkavarja az állóvizet egy élvonalbeli együttes elleni kupacsata. Ez a tétel hatványozottan igaz, ha az NB I-ből 2006 nyarán száműzött, NB II-es láncra vert Ferencvárosról van szó.
Így múlik el a világ dicsősége. Nem is olyan régen a budapesti zöld-fehérek hívei még azért strigulázták a napokat, hogy számon tartsák, hányat kell még aludni az Ajax, a Real Madrid vagy a Grasshoppers érkezéséig; ma már odáig jutottunk, hogy a Szombathelyi Haladás érkezésétől várják a hetekre, hónapokra szóló futballélményt az Üllői úton. Az egyik serpenyőben a Bajnokok Ligája, a másikban a Magyar Kupa, lám, ennyit változik a kupahangulat fogalma tizenhárom év alatt.
A zöld-fehér rangadó előtt mintegy félórával egy jókora esőfelhő állomásozott az Albert-stadion játéktere felett, aztán a kezdésre kitisztult az égbolt. A Fradi kezdett aktívabban, a 11. percben mégis elnémult a hazai szurkolótábor és a maroknyi vendégtábor ujjongásától volt hangos a stadion.
A Holczer Ádámot helyettesítő Jan-Michael Williams a lehető legrosszabb ütemben mozdult ki Sipos Norbert jobboldali szöglete után, a középen érkező Kenesei Krisztiánnak így nem okozott különösebb gondot, hogy a kapu bal oldalába bólintson. Nem tanultak a hibáiból a vendéglátók, a 26. percben megduplázta előnyét a Hali. A második találatot megelőző szituáció kísértetiesen emlékeztetett az elsőre, a sarokrúgás után ezúttal azonban nem Kenesei, hanem Guzmics Richárd fejelt pontosan.
Félóra elteltével négy busznyi szombathelyi ultra kíséretében több tucat újpesti is megérkezett az Üllői útra, immáron nemcsak a pályán, a lelátón is zajlott a csata. Az éles hangpárbajt a pirotechnikai arzenál felvonultatása követte. Az FTC gyakorlatilag körbelőtte a vasi kaput, a szépítőgól azonban csak nem született meg a szünetig.
A térfélcsere után is Bartha László és Tóth Bence vállalt a legtöbbet a Davison-flottából, aktivitásuk azonban fabatkányit sem ért a társak közreműködése nélkül. Küzdött, hajtott a Fradi, az elemi hibákkal tarkított támadójáték azonban eleve halálra volt ítélve, nem vezethetett eredményre.
Vagy mégis? Amikor már végképp nekikeseredtek a fradisták, újra felcsillant a remény. A 66. percben Ferenczi közeli fejese célba ért. Innentől kezdve a lefújásig gyakorlatilag egykapuzott a Ferencváros, mindhiába. A szombathelyi csapat állta a sarat, emellett pedig kontrajátékra berendezkedve veszélyes ellentámadásokkal riogatott. Ment előre becsülettel a házigazda, a várt, az elvárt eredmény, az FTC-győzelem és a továbbjutás azonban elmaradt.
A mérkőzés után több száz ferencvárosi szurkoló összecsapott a rendőrséggel, akik a feléjük zúduló petárdákra könnygázzal feleltek. A randalírozókat a Népliget felé szorították ki a rendőrök.
(sporthirado.hu)
