Tóth Levente: Likviditásbőség az, amikor tocsogunk a pénzben, annyi van belőle, hogy már szinte el sem tudjuk költeni. Ezért hülyeségeket veszünk belőle, vagy sokkal többet adunk valamiért, mint amennyit ér. Ha ezt a világ teszi, óceánnyi tőke keres magának befektetési lehetőséget. Mindenre pénzt adnak olcsón, mindenbe befektetnek drágán, majd a szerzeményeket egyre újabb és újabb dobozokba csomagolják és rakják át, hogy aztán mások is örömmel vegyenek belőle. Mindenért egyre többet adnak, és a nagy haszonnal eladók még drágábban vesznek újra. Létrejön egy földgolyónyi virtuális vagyontömeg, amely azonban nem ér többet annál, mint amennyit az első alkalommal adni kellett volna érte. De ezt már senki sem látja át, hiszen annyi helyen szeletelték fel, keverték össze, rakták át és csomagolták be, hogy szinte lehetetlen visszabogozni, mink is van valójában, és miért is ér az annyit. Na, ezt nevezték eddig származékos ügyleteknek, korszerű pénzügyi instrumentumoknak. Ma meg orbitális buktának. A befektetők elhitték, hogy a pénzből vég nélkül lehet egyre több és több pénzt csinálni, elvakította őket a saját maguknak állított aranyborjú fénye.
(Népszabadság, 2008. szeptember 19.)
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
